Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.11.
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
A tavaszi eső lágyan kopogott a vadvirágok szirmai között, apró cseppekkel hintve be a zöldellő mezőt. A magasba nyúló vadvirágok, sárga és lila szirmaikkal, ringatóztak
A tó csendesen pihent a reggeli félhomályban. A víz felszíne olyan sima volt, mintha egyetlen érintés is megrepeszthetné a tükörként ragyogó felszínt. A part menti
A fekete-fehér fénykép időtlenséget sugárzott. Egy fiatal nő állt egy büszke, gyönyörű ló mellett, hosszú hajfonatai puhán omlottak vállára. Keze könnyedén pihent a ló erős
A rusztikus ház mély csendben pihent, mintha maga is álomba merült volna. Az éjszaka lágy szellője játékosan meglibbentette a fehér, áttetsző függönyöket az ablak előtt,
A nappaliban puha délutáni fény szűrődött be a függönyök között, melegséget árasztva a könyvek és a bútorok fölé. A kanapén egy kislány feküdt, lábát a
A szoba csendjét csak a lassú, mély lélegzetvételek törték meg. A félhomályban egy nő állt a tükör előtt, kezében egy törött maszkot szorongatott. A maszk
A kis téglaház a völgy legbájosabb zugában állt, mintha egy mesekönyv lapjai közül lépett volna elő. Ablakaiban muskátlik virágoztak, a fehér kerítés mögött pedig színpompás
A tavaszi szellő lágyan fújt végig a réten, megcirógatva a fák ágain pihenő virágszirmokat. A hatalmas cseresznyevirágfa alatt egy kisgyermek ült, ölében egy hófehér nyuszival,
A nap már alacsonyan járt, aranyba és rózsaszínbe festve az eget, amikor Elara és Kael megérkeztek a dombtetőre. A fű lágyan ringott a szélben, és
Egy esős, szülinapszagú délután Balázs a Mesefa alatt ücsörgött. A tenyerében egy lehullott virágszirom pihent, és a fa lágy zúgással ringott fölötte. – Olyan furcsa
És miért fújunk el gyertyát, amikor nem a villanyt akarjuk lekapcsolni? A születésnap fura dolog. Egy nap, ami valójában arról szól, hogy öregszünk, mégis ünnepeljük.
„Az a bizonyos szelíd délután” Volt valami különös szépség abban a nyári délutánban – nem az ég színében vagy a virágzó hársfa illatában, hanem abban,
Balázs egy fényes őszi délután a Mesefa alatt gubbasztott. Egy város térképét hajtogatta szét az ölében, de valahogy semmit nem keresett rajta. Csak nézegette a
Van egy sorozatod. Talán több is. Az egyik a vicces fajta, amin mindig nevetni tudsz, még akkor is, ha már kívülről tudod a poénokat. A
“Egy csipetnyi szerelem Párizsban” Párizs mindig is a szerelmesek városa volt – nemcsak az embereké, hanem az apró, eldugott helyeken élő kis lényeké is, akikről
Egy meleg délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Az árnyék pont olyan volt, mint egy nyitott könyv, amibe bele lehet bújni. A távolból gyerekzsivaj hallatszott,
Egy történet arról, amikor nem vagy éhes – mégis eszel Az ember nappal logikus. Tudatos. Tiszta fejjel dönt. Salátát választ, eleget iszik, néha még a
A piros ruhás kislány – egy történet a bátorságról és a kíváncsiság határáról Valahol a hegyek között, egy kis faluban, ahol a szél suttogott a