Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.24.
A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten.
A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten.
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Egy kis bolt mélyén, ahol az üveg csilingel, ha belépsz, a polc közepén állt egy különleges tojás. Nem volt teli színnel, nem volt díszesen festve,
Az idő itt nem sietett. Nem rohantak percek, nem csipogtak emlékeztetők – csak a fény vándorolt lassan a sima, monolitikus tölgyfaasztalon, ahogy a nap elmozdult
Senki sem tudta, honnan jött. Egy hajnalon jelent meg, amikor a harmat még meg sem száradt a fűszálakon, és a szél csak neszeket vitt, nem
Nem hallatszott hang. A világ halk volt, mintha tudta volna, hogy most nem kell több, csak egy érintés. Egy mozdulat, ami mindent elmond: a félelmet,
Valaha itt zaj volt. Gépek zúgtak, emberek beszéltek, szikrák pattantak az acélra. A falakat olajszag és izzadtság lengte be, a reggelek kürtszóra ébredtek, és a
Augusztus 20. minden évben különleges hangulatot teremt Magyarországon. Ez a nap nem csupán piros betűs ünnep a naptárban, hanem egyfajta közös élmény, amelyhez mindenki saját
A lány és a pillangók Volt egyszer egy lány, akit mindenki különösnek tartott a faluban. Nem azért, mert feltűnően más lett volna, hanem mert túl
Egy vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. A felhők lassan úsztak az égen, egyik olyan volt, mint egy bárány, a másik, mint egy hajó,
Szomorúság. Egy érzés, amitől a legtöbben menekülünk, mégis mindenki megtapasztalja. Van, hogy hirtelen tör ránk – egy rossz hír, egy veszteség, egy csalódás miatt. Máskor
A kiskutya alig néhány napja került új otthonába. A ház tele volt új illatokkal, zajokkal, minden sarkában felfedeznivaló rejlett. Lelkesedése határtalan volt, apró farkát szüntelenül
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A kert végében a hordóból csöpögő víz körül apró tócsák gyűltek, és Balázs kíváncsian hajolt föléjük. De
Az ember furcsa teremtmény. Egyik pillanatban vadul görgeti a telefonját, a legújabb étterem menüjét nézegeti, a legfrissebb sorozatot keresi a streamingen – mindig a „következő
Aron és a Csillagsárkány I. fejezet – A fiú, aki mindig az eget nézte A falu emberei gyakran mosolyogtak, amikor meglátták Aront a dombtetőn ülni,
Egy késő délután Balázs a Mesefa tövében kuporgott. A lombok között a nap arany fénycsíkokat szőtt, mintha titkos jeleket küldene. Balázs kezében egy kicsi, narancsszín