Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.28.
A Lumina Erdő mélyén, ahol a fák évszázadok óta őrzik a természet titkait, létezett egy rejtett tisztás. Ez a tisztás más volt, mint a többi.
A Lumina Erdő mélyén, ahol a fák évszázadok óta őrzik a természet titkait, létezett egy rejtett tisztás. Ez a tisztás más volt, mint a többi.
Messze, nagyon messze, egy távoli galaxis szélén, ahol a csillagok halk dallamokat sugdolóznak egymásnak, és a ködök szivárványszínekben táncolnak, élt egy kis űrutazó, Luna. Luna
Volt egyszer egy pingvin, Pál, aki úgy döntött, hogy elege van az örökös hidegből. Miközben a többi pingvin boldogan csúszkált a jégen és halászott a
A tó partján, ahol a cseresznyevirágok rózsaszín szirmai lassan hullottak a víz tükrére, egy régi fa móló nyúlt a nyugodt felszín fölé. A nap lemenőben
A tavasz épp akkor érkezett meg a botanikus kertbe, amikor a levegőt friss virágillat töltötte meg, és a nap meleg sugarai lágyan simogatták a földet.
Amikor a nap lassan lebukott a távoli hegyek mögé, a tó felszíne aranyban és rózsaszínben kezdett ragyogni. A víz tükörsima volt, mintha a világ összes
Messze, túl a hét tengeren és az időn kívül, ahol a csillagok közelebb ragyognak a földhöz, egy világ létezett, amelyet kevesen láttak, de még kevesebben
A sűrű ködbe burkolózó erdő mélyén egy ősi legenda keringett: a rég elveszett idővonatról, amely a múlt és a jövő között ingázott, megállás nélkül. Az
A kert még csendes volt a hajnal első fényeiben. A levegőben ott lebegett az éjszaka hűvössége, és a virágok harmattal borított szirmai lassan ébredeztek a
A pergamen lapján lassan, finom mozdulatokkal bontakozott ki az apró lémur alakja. A grafit ceruza nyomán először csak halvány körvonalak jelentek meg, majd fokozatosan egyre
Egy vasárnap délután Balázs a parkban sétált. A padokon emberek ültek: beszélgettek, olvastak, bámultak maguk elé. De volt köztük egy, aki nem csinált semmit. Csak
A piacon vásárolni nem egyszerű bevásárlás. A piac egy rítus. Egy társadalmi színpad. Egy félig szervezett, félig kaotikus kulturális esemény, amit a résztvevők minden szombaton
Bubli, a kis aranyhal, aki cápa akart lenni – egy mese arról, hogy néha pont az tesz különlegessé, amit elrejtenénk Valamikor, nem is olyan mélyen
Egy langyos tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében guggolt, és egy barna falevél mögött egy apró, rezzenő gyíkot figyelt. Az állat olyan halkan mozdult, hogy
Van valami egészen megnyugtató abban, amikor egy gyerek leül egy tál sült krumpli és panírozott falatok mellé. Nem kell noszogatni, nem kell alkudozni. A kis
A padlásszoba titka – egy történet a csendről, az emlékekről és az újrakezdésről Valahol a hegyek között, egy kis falu szélén állt egy öreg, fehérre
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa alatt egy akváriumot rajzolt az ujjával a porba. Oda képzelt egy aranyhalat is. Pici volt, aranyszínű, két nagy
Nem tudjuk pontosan, mikor történt. De valahol, valamikor elmaradt az a mozdulat, hogy leemeljünk egy könyvet a polcról. Nem drámaian, nem egyszerre, nem hangosan –
A cipő, amely történeteket hordott – avagy hogyan lett egy pár lábbeli a változás szimbóluma A város egyik legrejtettebb sarkában állt egy öreg cipészműhely. A