Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.21.
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A naplemente mézszínű ragyogása szétterült az ősi erdő lombjai között, a fény halk csókokat hintett a mohás fatörzsekre és az avarral borított földre. Az ég
A festmény olyan volt, mintha maga az idő megállt volna egyetlen, tökéletes pillanatra. A japán táj halvány színekkel rajzolódott ki, az akvarell lágy árnyalatai és
A pince mélyén, ahol a levegő hűvös és enyhén sajtszagú volt, egy apró csoda rejtőzött. A boltíves mennyezet alatt gyertyák pislákoltak, meleg, aranyszínű fényük lágyan
A fürdőszoba időtlen szépséggel bírt, mintha egy régi festmény elevenedett volna meg. A hatalmas, ívelt rézkeretes ablak, amely közvetlenül a káddal szemben helyezkedett el, tökéletesen
A sűrű, zöldellő erdő közepén állt egy épület, amely mindenkit megállított, aki akár csak egy pillantást is vetett rá. Az épület alakja szokatlan volt –
A reggel hűvös, párás levegőjét csak a hullámok halk morajlása és a cipők tompa kopogása törte meg. A tengerparti sétány elmosódott körvonalai elvesztek a vastag,
Az öregember hosszú, fából faragott botjára támaszkodva lépdelt a fák között. Léptei lassúak voltak, de határozottak, mintha minden lépés mögött egy élet emlékei húzódtak volna
Egy időtlen, gazdag díszítésű szalonban, ahol a falakat finom aranyminták és ezüstszegélyek ékesítették, egy különleges nő lépett be, akit azonnal magával ragadott a körülötte lévő
Egy csendes téli éjszakán, amikor a hó vastag, fehér takaróként borította be a földet, és a világot a hold ezüstös fénye világította meg, egy kis
Az állatokkal való kapcsolatunk nem csupán a szeretetről és a játékosságról szól – valójában gyógyítanak, tanítanak és megváltoztatják az életünket. Legyen szó hűséges kutyákról, doromboló
Egykor csak a szavanna ura volt. A dombok fölött járt a szél, és az ő üvöltése visszhangzott a völgyeken. A bundája a napfény aranya, a
Egy borostyánfényes délután Balázs a Mesefa árnyékában ült, tenyerében a varázskönyvvel. A fák között meleg, párás szél suhant végig, mintha egy messzi dzsungel lehelete lett
Képzeld el, hogy az életed egy film. Te vagy a főszereplő, a jelenetek váltakoznak – reggeli kávé, dugóban araszolás, munka, találkozások, esték otthon… De van
Aznap is esett. Nem viharosan, csak úgy, csendesen, mintha az ég régi történeteket súgna a tetőkre. Az emberek siettek az utcán – esernyő alatt, gallér
Egy meleg, nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában pihent. A levelek kellemesen susogtak, és a távolból madárcsiripelés hallatszott. Ahogy Balázs megsimogatta a könyv borítóját, az
Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az élet nem habostorta? Igen, jól hallottad! Az élet nem a cukormázban úszó, tökéletesen díszített édesség, amit a filmekben
A délután csendben ült rá a városra. Az utca túloldalán autók suhantak, de innen, a park mélyéről csak a madarak halk csevegése hallatszott, meg néha
Egy harmatos, tavaszi reggelen Balázs újra ott ült a Mesefa alatt. A fűszálakon vízcseppek csillogtak, a fa pedig halk zörrenéssel kinyitotta varázskönyvét. Balázs izgatottan hajolt
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency