Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.14.
Egy csendes tavaszi délutánon, amikor a nap sugarai puhán simogatták a kert szélét, egy apró, kézzel festett húsvéti tojás pihent a fűben – nem akármilyen
Egy csendes tavaszi délutánon, amikor a nap sugarai puhán simogatták a kert szélét, egy apró, kézzel festett húsvéti tojás pihent a fűben – nem akármilyen
A világ mély csendben pihent, mint egy régóta elfeledett álom, amit csak néha súg vissza a szél. A táj kihalt volt, de nem üres –
A szavanna szélén, ahol a fű aranylóan ringatózik a napsütésben, és a levegőben virágpor táncol, ott élt Lili, a legkülönösebb kis struccfióka, akit valaha láttak.
Az erdő mélyén, ahol a fény csak szűrődve érkezik meg, és az avar is ősi titkokat rejt, van egy fa, amelyről azt mondják: nem nőtt,
Volt egyszer egy reggel, amikor a világ nem sietett sehová. A szél nem fújt, a madarak is csak suttogva repültek, mintha tudták volna: ez a
A város szívében, egy apró mellékutcában, ahol a járdák repedezettek, a boltok cégérein pedig kopik a festék, volt egy kis pad. Semmi különös nem volt
A stúdió lágy fényben úszott, mintha az egész terem valami álomszerű világba fordult volna át. A padlón halk neszek, apró lépések és nevetések születtek, miközben
Egy régi, faborítású polcon, ahol a délutáni fény aranyszínben fürdette a levegőt, állt egy különleges porcelán alma. Nem volt nagy, nem volt hivalkodó. Mégis, aki
A nap már emelkedett, aranyfénye áttörte az erdő fáinak lombkoronáját, és megcsillant a felszínen hömpölygő folyó vizén. A csend csak pillanatnyi volt, mint az a
Egy álomszerű, pasztellszínű konyhában – ahol a falak halvány sárgák és lilák, és az illatok már messziről mosolyt csalnak az orrodra – ült egy boldog
Van instant leves, instant süti, instant kávé – és sokszor úgy tűnik, maga az életünk is instant üzemmódba kapcsolt. Egy gombnyomás, egy kattintás, egy „küldés”
Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha
Antropomorfizálás, technológia és érzelmek találkozása Képzeld el: este hazamész, megnyitod a laptopod, és beírsz egy kérdést egy mesterséges intelligenciának. Visszaköszön, válaszol, talán még meg is
A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz