Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.05.02.
Párizs macskaköves utcái ezüstösen fénylettek az áprilisi esőben, mintha a város egy titkos ékszeres ládát borított volna ki az ég alatt. Az esőcseppek megmosták a
Párizs macskaköves utcái ezüstösen fénylettek az áprilisi esőben, mintha a város egy titkos ékszeres ládát borított volna ki az ég alatt. Az esőcseppek megmosták a
Az eső nem csapkodott. Nem tombolt. Csak hullott – fáradtan, csendesen, ahogy az ember néha könnyezik anélkül, hogy tudná. A férfi ott állt, egy régi,
Ahogy a nap első sugarai bekúsztak a rét fölé, a világ még csak álmosan pislogott. De volt valaki – pontosabban heten –, akik már teljes
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,
A hátsó udvar sarkában, ott, ahol a fű már alig nőtt, és a fal tövében a víz pocsolyákat gyűjtött, állt egy öreg, szakadt kartondoboz. Az
Volt egyszer egy arc, amely nem színekből, nem ecsetvonásokból, még csak nem is vonalakból állt. Betűk formálták. Apró, sűrűn rajzolt karakterek, egyetlen szó, sokszor egymás
A nyári reggeleknek volt egy különleges illata: friss fű, harmatos levegő, és valami csendes boldogság, amit csak az érez, aki mezítláb lépkedett már harmatos réten.
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa tövében feküdt, és a tavat nézte. A vízen békák kuruttyoltak, a nád között tücskök ciripeltek. A fiú csak
Az öröm és bátorság nap mint nap választás kérdése. Volt már olyan reggeled, amikor úgy érezted, minden erőd elhagyott? Amikor semmi sem sikerült, és a
Volt egyszer két különleges cica, akik nem a földön, hanem a csillagok és a színek világában éltek. Papírból hajtogatott testük mégis élettel teli volt: szívük
Egy meleg nyári napon Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a felhőket nézte. A madarak csicseregtek, a fák árnyékot adtak. A fiú az égre hunyorított.
Volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Lilinek hívott. Lili különleges volt, nem azért, mert hangosan kacagott, vagy mert mindig a figyelem középpontjába került, hanem
Egy borongós délután Balázs a Mesefa tövében rajzolt. Az eső csendesen permetezett, de a fa lombjai megvédték. A fiú dinoszauruszokat rajzolt – hatalmasakat, hosszú nyakkal
Van valami varázslatos a delfinekben, igaz? Elég egyetlen pillantás a mosolygós pofijukra, a játékos mozdulataikra, és az emberben azonnal felébred az érzés: „Mintha egy kicsit
Az arany macska legendája Réges-régen, amikor az emberek még jobban figyeltek a csillagok járására és a természet titkos üzeneteire, élt egy különleges macska. Nem olyan
A szív őrzője Régi időkben élt egy kutya, akit mindenki csak „Szívnek” hívott. Nem azért, mert különleges folt volt a bundáján, hanem mert ahová ment,