Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.23.
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
A reggel lassan bontakozott ki a rét szélén, ahol a harmat még apró gyöngyökként kapaszkodott a növények levelein, és a nap első sugarai csak óvatosan
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Egy kis bolt mélyén, ahol az üveg csilingel, ha belépsz, a polc közepén állt egy különleges tojás. Nem volt teli színnel, nem volt díszesen festve,
Az idő itt nem sietett. Nem rohantak percek, nem csipogtak emlékeztetők – csak a fény vándorolt lassan a sima, monolitikus tölgyfaasztalon, ahogy a nap elmozdult
Senki sem tudta, honnan jött. Egy hajnalon jelent meg, amikor a harmat még meg sem száradt a fűszálakon, és a szél csak neszeket vitt, nem
Nem hallatszott hang. A világ halk volt, mintha tudta volna, hogy most nem kell több, csak egy érintés. Egy mozdulat, ami mindent elmond: a félelmet,
Valaha itt zaj volt. Gépek zúgtak, emberek beszéltek, szikrák pattantak az acélra. A falakat olajszag és izzadtság lengte be, a reggelek kürtszóra ébredtek, és a
Egy csendes tavaszi délutánon, amikor a nap sugarai puhán simogatták a kert szélét, egy apró, kézzel festett húsvéti tojás pihent a fűben – nem akármilyen
A délutáni nap aranyszínűen szűrődött át a Mesefa lombjai között. Balázs a puha fűben ült, és hallgatta, ahogy a levelek finoman susognak. A Mesefa mély,
A világ legészakibb sarkában, ahol a nap télen is csak halkan mosolyog a horizont mögül, élt egy kis fóka, akit Lunának hívtak. Luna különleges volt
Volt egyszer egy kislány, akit Elzának hívtak. Elza táncolni tanult – minden nap gyakorolt a nagy, világos teremben, ahol a falon egyetlen dolog mozdult vele
Egy meleg, szelíd délutánon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A fa lombjai között madarak csiviteltek, a levegőben édes, gyantás illat lebegett. Balázs a fűbe feküdt,
Volt egyszer egy kislány, akit Lénának hívtak. Léna imádta a tavaszt, amikor minden virág illatozott, és a szél is mintha mosolyogva simította volna végig a
Az öreg halász minden reggel ugyanarra a padra ült, a tengerparti sétány legszélére. A szél mindig megcibálta a kabátját, a hullámok pedig szinte a lábáig
Egy szelíd, napsütéses délutánon Balázs a Mesefa árnyékába húzódott. A levelek finoman susogtak a szélben, és a fa mély, zengő hangon megszólalt: – Balázs, ma
Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk
A Mesefa levelei lágyan susogtak a tavaszi szélben. Balázs a fa tövében ült, és a levelek közül halk nevetés hallatszott. – Ma egy különleges álmodozóról