Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.13.
A világ mély csendben pihent, mint egy régóta elfeledett álom, amit csak néha súg vissza a szél. A táj kihalt volt, de nem üres –
A világ mély csendben pihent, mint egy régóta elfeledett álom, amit csak néha súg vissza a szél. A táj kihalt volt, de nem üres –
A szavanna szélén, ahol a fű aranylóan ringatózik a napsütésben, és a levegőben virágpor táncol, ott élt Lili, a legkülönösebb kis struccfióka, akit valaha láttak.
Az erdő mélyén, ahol a fény csak szűrődve érkezik meg, és az avar is ősi titkokat rejt, van egy fa, amelyről azt mondják: nem nőtt,
Volt egyszer egy reggel, amikor a világ nem sietett sehová. A szél nem fújt, a madarak is csak suttogva repültek, mintha tudták volna: ez a
A város szívében, egy apró mellékutcában, ahol a járdák repedezettek, a boltok cégérein pedig kopik a festék, volt egy kis pad. Semmi különös nem volt
A stúdió lágy fényben úszott, mintha az egész terem valami álomszerű világba fordult volna át. A padlón halk neszek, apró lépések és nevetések születtek, miközben
Egy régi, faborítású polcon, ahol a délutáni fény aranyszínben fürdette a levegőt, állt egy különleges porcelán alma. Nem volt nagy, nem volt hivalkodó. Mégis, aki
A nap már emelkedett, aranyfénye áttörte az erdő fáinak lombkoronáját, és megcsillant a felszínen hömpölygő folyó vizén. A csend csak pillanatnyi volt, mint az a
Egy álomszerű, pasztellszínű konyhában – ahol a falak halvány sárgák és lilák, és az illatok már messziről mosolyt csalnak az orrodra – ült egy boldog
Valahol a hetvenes évek pezsgő stúdiófényében, ahol a zene mindig szólt és a levegő parfüm- és lakkillatú volt, ott állt ő – Stella, a divatvilág
Egy csendes délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi, pattogós gumilabdát görgetett a fűben. – Vajon milyen állat tudna igazi gömbbé változni? –
Virágot ajándékozni olyan, mint apró csillagot küldeni valaki napjába: rövid pillanatnak tűnik, de a hatása sokáig megmarad. Csakhogy a virágbolt ajtajában hamar elbizonytalanodunk: vágott virág,
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Egy szeles délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy régi kis fémvonatot tologatott a fűben. A kerekei kattogtak, a kéménye pedig fekete volt, mintha
Van valami egészen magával ragadó abban, amikor megérkezik az ősz, és a fák lombjai lassan átöltöznek. A nyári zöldtenger helyét sárga, narancs, vörös és lila
Az erdő mélyén, ahol a napfény arany sugara csak apró réseken át szűrődik le, élt egy különleges lény, akit az emberek ritkán láthattak. Ő volt
Egy meleg, aranyló délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy kis mézet nyalogatott a kenyérhéjról. A napfényben dongtak körülötte a méhek. – Vajon hogy
Utazáskor nemcsak új tájakat látunk, hanem új szokásokat is. És valljuk be, sokszor ezek az apróságok ragadnak meg leginkább: az, hogy máshol mit esznek reggelire,
Az eső már órák óta zuhogott. Az utcákon hömpölygött a víz, a felnőttek sietve lépkedtek, esernyőik alatt keresve menedéket. De a kisfiú, akit Tomikának hívtak,