Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.29.
Egy ősi, mesebeli erdőben élt egy különös lény, akit egyszerre hívtak Tigrisnek és Macskának. Hatalmas, méltóságteljes teste olyan volt, mint egy ragyogó fekete tigrisé, mégis
Egy ősi, mesebeli erdőben élt egy különös lény, akit egyszerre hívtak Tigrisnek és Macskának. Hatalmas, méltóságteljes teste olyan volt, mint egy ragyogó fekete tigrisé, mégis
Valahol a világ végén, egy eldugott tengerparton élt egy fiatal nő, Elara, aki születése óta az óceán hívását hallotta. Minden reggel, amikor a nap sugarai
A nap alig bukott fel a hegyek mögött, a halvány fények bronz és ezüst árnyékot vetettek a zúzmarás tájra. A csendes erdei ösvényen egy különleges
A nap lassan lemenőben volt, arany és mélyvörös sugarai beragyogták a szavannát. A fűszálak között egy oroszlán állt, méltóságteljesen és büszkén, mintha az egész világ
A szoba csendes volt, a levegőt betöltötte a hiány szomorú súlya. A sarkában, a kedvenc helyén, egy fekete labrador feküdt, szinte mozdulatlanul. A kutya mély,
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
Az erdő mélyén, ahol a hó vastagon takarta a földet és a fák ágait, egy kis faházikó bújt meg a csendes tájban. A tél hideg
Az éjszaka mély csendbe burkolta az elvarázsolt erdőt. A fák sudár törzsei, amelyeket évszázados moha ölelt körbe, titkokat suttogtak a szél halk érintésére. Az ágak
Az eső szüntelenül hullott az égből, mint egy végtelen dallam, amely egyszerre volt vigasztaló és fájdalmas. Egy fiatal nő állt az utcán, esőkabátba burkolózva, mozdulatlanul.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
Volt egyszer egy nap, ami nem akart elmúlni. Olyan volt, mint egy puha takaró, amit magadra húznál, és azt kívánnád: ne kelljen soha visszahajtani. Ez
Egy 4 éves gyerek világa tele van felfedezéssel, fantáziával és mozgással. Ebben a korban a kíváncsiság határtalan, a beszéd fejlődik, az akarat egyre erősebb –
Egyszer nagyon régen, egy olyan erdő mélyén, amit még a térképek sem mertek lerajzolni, élt egy aprócska lény. Bundája puha volt, mint a hajnali köd,
Egy szikrázó reggelen Balázs a Mesefa tövében játszott. Mindenféle autókat tologatott a fűben: volt ott tűzoltó, versenyautó, traktor, és persze… egy fekete, morcos, izmos kis
Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
A fekete kalapos nő Senki sem tudta, honnan jött. A galéria csendes megnyitóján tűnt fel először — egyenes tartással, fekete kalapban, hófehér zakóban, mintha egy
Aznap délután a felhők lassan úsztak az égen, és Balázs a Mesefa tövében fekve figyelte, ahogy egyik a másik után sodródik el. A játszótéren gyerekek
Voltál már úgy, hogy teljesen rákattantál valamire – egy sorozatra, egy hobbira, egy új appra, egy emberre – és pár hét, néha nap után már
Ahol az idő kettéválik – Egy történet a fiúról, aki nem választott, csak ment tovább Volt egyszer egy fiú, aki mindig akkor indult el, amikor