Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.01.
Egy távoli, érintetlen vidéken, ahol a hó vastag, puha takaróként borította a földet, az éjszaka csendjét csak a szél suttogása törte meg. A csillagok ezernyi
Egy távoli, érintetlen vidéken, ahol a hó vastag, puha takaróként borította a földet, az éjszaka csendjét csak a szél suttogása törte meg. A csillagok ezernyi
A végtelen kék mélységben, ahol az idő nem létezett, ott lebegett a Tudat. Egy különleges forma volt ez, egy antik arabeszk mintázat, amely vörösek, aranyak,
A nagy tölgyfa ágai között, ahol a szél alig érte el a kis építményt, egy régi, roskadozó faház bújt meg. Ezt a helyet csak a
Egy csendes, sejtelmes este volt, amikor a város fényei halvány derengéssel világították meg az utcákat, és a sötétségbe borult világra a fekete fény varázsa ereszkedett.
Egy hangulatos kis kávézóban, ahol a falakat halvány vízfesték-szerű minták díszítették, és az ablakokon át a téli táj szelíd csendje sejlett fel, ült Margit néni.
Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges világ, amelyet az álmok törékeny szövetéből és a valóság merev fogaskerekeiből szőttek. Ebben a világban létezett egy rejtélyes
Míra, a szivárványmacska Messze-messze, egy hegyekkel és erdőkkel körülölelt kis völgyben terült el Széltánc faluja, ahol a házak tornyai csigavonalban tekeredtek az ég felé, és
A Karácsonyi csintalanság meséje Egy varázslatos, havas téli estén, amikor a csillagok úgy ragyogtak, mintha ezüstport hintettek volna az égre, egy apró tündér, Lilla, a
Egy elegáns szoba félhomályában egy hatvan év körüli férfi ült méltóságteljesen egy bőrből készült, klasszikus karosszékben. Öltönye makulátlan volt: sötét szürke árnyalatú, finom vonalakkal szőve,
Egy varázslatos kertben, ahol a levegő tele volt a tavasz illatával, egy kisgyermek boldogan üldögélt egy virágágyás mellett. A kertet puha, álomszerű fény ölelte körbe,
A magyar nyelvben akad néhány igazán találó kifejezés, amelyek röviden és frappánsan foglalják össze az emberi kapcsolatok bonyolultságát. Ezek közül az egyik legszínesebb, legbeszédesebb szólás:
A ház már régóta csendes volt. Az ajtók nem nyikordultak, a falióra sem ketyeg már – mintha az idő maga is lelassult volna benne, vagy
Egy különösen csillagos estén Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a feje fölött úgy ragyogtak a csillagok, mintha mesélni akarnának valamit. A varázskönyv csendesen felnyílt,
Valami furcsa dolog történik, amikor belépünk a zuhany alá. A gondolataink szétoldódnak, a világ zajai elcsitulnak, és hirtelen beugrik valami. Egy válasz, amit már napok
Az eső hat napja zuhogott. Nem viharos tombolással, hanem állandó, végtelennek tűnő szitálással, mintha maga az égbolt sem tudná már abbahagyni a sírást. A város
Egy hűs nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a szél finoman simogatta az arcát. A levelek halkan zizegtek, mintha már tudták volna, hogy
Van egy nap az évben, amikor minden virág, ölelés és szívből jövő szó egyetlen irányba mutat: az édesanyák felé. És bár tudjuk, hogy ezt az
Van, aki már egy háromnapos kiruccanáshoz is precízen bepakolja a kis bőröndjét – külön neszesszer, külön cipőzsák, minden a helyén. Más inkább csak bedob néhány
A város szélén, egy üveggel fedett kis stúdióban élt egy különös balerina. Nem volt híres, nem volt színpadon sem – de mégis, aki látta őt
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency