Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.13.
A reggel még friss volt, a nap meleg sugara lassan olvadt bele a világ színeibe. A levegőben ott lebegett a frissen főzött kávé illata, mély
A reggel még friss volt, a nap meleg sugara lassan olvadt bele a világ színeibe. A levegőben ott lebegett a frissen főzött kávé illata, mély
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
A tavaszi eső lágyan kopogott a vadvirágok szirmai között, apró cseppekkel hintve be a zöldellő mezőt. A magasba nyúló vadvirágok, sárga és lila szirmaikkal, ringatóztak
A tó csendesen pihent a reggeli félhomályban. A víz felszíne olyan sima volt, mintha egyetlen érintés is megrepeszthetné a tükörként ragyogó felszínt. A part menti
A fekete-fehér fénykép időtlenséget sugárzott. Egy fiatal nő állt egy büszke, gyönyörű ló mellett, hosszú hajfonatai puhán omlottak vállára. Keze könnyedén pihent a ló erős
A rusztikus ház mély csendben pihent, mintha maga is álomba merült volna. Az éjszaka lágy szellője játékosan meglibbentette a fehér, áttetsző függönyöket az ablak előtt,
A nappaliban puha délutáni fény szűrődött be a függönyök között, melegséget árasztva a könyvek és a bútorok fölé. A kanapén egy kislány feküdt, lábát a
A szoba csendjét csak a lassú, mély lélegzetvételek törték meg. A félhomályban egy nő állt a tükör előtt, kezében egy törött maszkot szorongatott. A maszk
A kis téglaház a völgy legbájosabb zugában állt, mintha egy mesekönyv lapjai közül lépett volna elő. Ablakaiban muskátlik virágoztak, a fehér kerítés mögött pedig színpompás
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,