Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.11.09.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy különleges kislány, akit Ellának hívtak. Ella más volt, mint a többi gyerek a környéken – stílusos és rendkívül
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy különleges kislány, akit Ellának hívtak. Ella más volt, mint a többi gyerek a környéken – stílusos és rendkívül
Volt egyszer egy különleges világ, ahol a színek és fények egy titokzatos táncot jártak a levegőben, és mindenki, aki belépett ebbe a birodalomba, elragadtatva nézte
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges ló, akit Csillagfénynek hívtak. Csillagfény nem volt hétköznapi ló; ő egy mesebeli ménesből származott, ahol az éjszakai
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kislány, akit Lilinek hívtak. Lili kis falusi házuk kertjében nőtt fel, ahol a virágok illata és a fák
Egy esős délutánon, amikor a nagymama padlásának poros sarkában kotorászott, Anna egy régi, patinás bőröndre bukkant. A bőrönd, amelyet évtizedek óta senki sem nyitott fel,
Az éjszaka halk csendje borult a tó fölé, és a csillagok fénye halványan villant meg a fűzfa hajladozó ágai közt. A fa egyik erős ágán
A tél mély csendjében, egy kis liget állt az erdő szélén, magányosan dacolva a ködös, dermesztő hideggel. Karcsú, fehér törzsű nyírfák és mélyzöld fenyők ölelkeztek
A kis konyhában csak a délutáni nap utolsó fénye szűrődött be, lágy aranysárgára festve a falakat és a régi bútorokat. A helyiség csendes volt, csak
Az alkony mély, kékes árnyai lassan elnyelték a dombok lágy vonalait, és az ég alja bíborba hajlott, ahogy az utolsó napfény feloldódott a közeledő éjszakában.
Az erdő szélén, ahol a téli nap sugarai alig érintették a földet, egy kisfiú üldögélt csendben, a fák rejtekében. Szőke haját a szél finoman borzolta,
Egy meleg nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt hűsölt, miközben a madarak csivitelése betöltötte az erdőt. A fa törzse alatt puha volt a fű, és
Reggel van. Minden csendes, még a madarak is csak nyúznak egy kicsit. A konyhában viszont megindul az élet: valaki kávét főz, más teafüvet áztat. De
Ahogy a nap első sugarai bekúsztak a rét fölé, a világ még csak álmosan pislogott. De volt valaki – pontosabban heten –, akik már teljes
Egy nyári este Balázs különösen csendes volt a Mesefa alatt. Az ég már bíborvörösre festette magát, és a levelek között egy halk suttogás kísérte a
Mikor táncoltál utoljára? Nem, nem a színpadon. Nem a közönség előtt. Csak úgy. Magadnak. Mert jól esett, mert elragadott a zene, mert élni akartál.A tánc
Van valami varázslatos abban, amikor kilépünk a zajos világból, és csak figyelni kezdjük, mit mond a természet. Nincs harsány hirdetés, nincs csilingelő telefon, csak a
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
Egy szeles, tavaszi délután Balázs ismét ott ült kedvenc helyén, a Mesefa alatt. Ahogy megsimogatta a fa kérgét, a levelek susogni kezdtek, és halkan felnyílt
A munka a mindennapjaink része. Felkelünk, készülődünk, elindulunk – mert dolgozni kell, mert dolgozni akarunk. De van, akinek a munkanapja soha nem ér véget. Akinek
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency