Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.02.
A tavaszi szellő lágyan fújt végig a réten, megcirógatva a fák ágain pihenő virágszirmokat. A hatalmas cseresznyevirágfa alatt egy kisgyermek ült, ölében egy hófehér nyuszival,
A tavaszi szellő lágyan fújt végig a réten, megcirógatva a fák ágain pihenő virágszirmokat. A hatalmas cseresznyevirágfa alatt egy kisgyermek ült, ölében egy hófehér nyuszival,
A nap már alacsonyan járt, aranyba és rózsaszínbe festve az eget, amikor Elara és Kael megérkeztek a dombtetőre. A fű lágyan ringott a szélben, és
A Lumina Erdő mélyén, ahol a fák évszázadok óta őrzik a természet titkait, létezett egy rejtett tisztás. Ez a tisztás más volt, mint a többi.
Messze, nagyon messze, egy távoli galaxis szélén, ahol a csillagok halk dallamokat sugdolóznak egymásnak, és a ködök szivárványszínekben táncolnak, élt egy kis űrutazó, Luna. Luna
Volt egyszer egy pingvin, Pál, aki úgy döntött, hogy elege van az örökös hidegből. Miközben a többi pingvin boldogan csúszkált a jégen és halászott a
A tó partján, ahol a cseresznyevirágok rózsaszín szirmai lassan hullottak a víz tükrére, egy régi fa móló nyúlt a nyugodt felszín fölé. A nap lemenőben
A tavasz épp akkor érkezett meg a botanikus kertbe, amikor a levegőt friss virágillat töltötte meg, és a nap meleg sugarai lágyan simogatták a földet.
Amikor a nap lassan lebukott a távoli hegyek mögé, a tó felszíne aranyban és rózsaszínben kezdett ragyogni. A víz tükörsima volt, mintha a világ összes
Messze, túl a hét tengeren és az időn kívül, ahol a csillagok közelebb ragyognak a földhöz, egy világ létezett, amelyet kevesen láttak, de még kevesebben
A sűrű ködbe burkolózó erdő mélyén egy ősi legenda keringett: a rég elveszett idővonatról, amely a múlt és a jövő között ingázott, megállás nélkül. Az
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Mire jók a babonák, ha nem is hiszünk bennük? Esküvőre készülni olyan, mint belépni egy másik dimenzióba. Mindenki tanácsot oszt, javaslatokat hoz, és előkerülnek azok
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már
– Egy könnyed cikk szomjúságról, hőérzetről, és az agy meglepő trükkjeiről Az a bizonyos első korty egy forró napon… Van az a pillanat, amikor a
„Egy levél Londonból” Clara mindig is imádta az őszt – de sosem gondolta volna, hogy az első igazi őszi napját egyedül fogja eltölteni, épp London