Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.19.
A pergamen lapján lassan, finom mozdulatokkal bontakozott ki az apró lémur alakja. A grafit ceruza nyomán először csak halvány körvonalak jelentek meg, majd fokozatosan egyre
A pergamen lapján lassan, finom mozdulatokkal bontakozott ki az apró lémur alakja. A grafit ceruza nyomán először csak halvány körvonalak jelentek meg, majd fokozatosan egyre
A vidéki ház verandáján még ott csillogtak az esőcseppek, ahogy a nap végre kibújt a felhők mögül. A vihar hevesen érkezett, a szél átsüvített a
Egy kisváros szívében, egy hangulatos kis kézműves bolt állt, amely tele volt apró csodákkal. Az emberek szerettek ide betérni, mert minden polcon rejtőzött valami különleges
A terem csendes volt, csupán a halvány, vöröses füst kavargott a fekete padló felett, mintha maga az éjszaka lehelete táncolna a felszínen. A fények tompán
A régi kőfal már régóta ott állt a mező szélén, ahol az idő nyomai meglátszottak rajta. Mohás kövek, repedések, és a kis növények, melyek makacsul
Egy elbűvölő kisváros szélén, ahol a virágok mindig illatosak, és a felhők vattacukorként lebegnek az égen, élt egy apró corgi, akit Pufinak hívtak. Pufi nem
Valahol, egy elfeledett völgy mélyén, ahol a szél halk dalokat suttog a fák lombjai között, állt egy magányos üveggömb. Nem volt egy közönséges dísztárgy, nem
Ott, ahol az ég sosem fakul el, és a szél halk suttogással hozza magával az álmokat, élt egy angyal, akit Senának hívtak. Sena nem volt
Málna, a kis vörös cica, különleges volt. Nem csak azért, mert a bundája úgy csillogott, mintha apró aranyszálak szőtték volna, hanem mert a szíve mélyén
A régi pályaudvar épülete hosszú évek óta üresen állt. Az egykor zsúfolt peronok, ahol emberek búcsúzkodtak és újra találkoztak, most csendben porosodtak. A sínek helyén
Egy marék gyerekkor a tenyeredben Képzeld el, hogy leülsz egy régi padra a parkban, és a zsebedből előkerül egy régi, gyűrött zacskó gumicukor. Már az
„A titok, amit csak a szívek értenek” Egy napsütéses, langyos délutánon, amikor a falevelek még lusta ritmusban táncoltak az ágon, és a világ minden apró
Egy este Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. A nap már lebukott a fák mögé, de az ég még parázslott halvány rózsaszínben. Balázs vállára lassan
A magyar közmondások között kevés olyan találó és sokat sejtető mondás létezik, mint a „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fúj.” Már a
„Az utca, ahol a szívek találkoznak” A város szívében volt egy utca, amit csak kevesen ismertek igazán. Nem szerepelt térképeken, és ha valaki mégis rátalált,
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, lába köré kanyarodott a fű, vállára rásimult egy meleg sugár. Belül csend volt benne, de nem a nyugalom
Tömzsi, a bátor nyuszi első napja az erdei iskolában Volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki csak Tömzsinek hívott. Nem azért, mert duci volt –
Amikor megállsz, és azt kérdezed – boldog vagyok? Volt már olyan pillanatod, amikor csak ültél csendben egy pohár teával, néztél ki az ablakon, és hirtelen
Egy délután Balázs csendesen ült a Mesefa alatt. A fák lombjai között átszűrődött a fény, az árnyékok lágyan elnyúltak a földön. Balázs valahogy máshogy érezte