Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.31
Egy apró konyhában, ahol a halvány lámpafény lágyan megvilágította a kövezetet, különös jelenet bontakozott ki. A konyha közepén egy nagy pezsgősüveg hevert az oldalára dőlve,
Egy apró konyhában, ahol a halvány lámpafény lágyan megvilágította a kövezetet, különös jelenet bontakozott ki. A konyha közepén egy nagy pezsgősüveg hevert az oldalára dőlve,
A fekete háttér mélysége csak még inkább kiemelte a fiatal nő arcát, akinek természetes szépsége és melegsége magával ragadó volt. Egyenes tartással állt, fejét nem
Egy dermesztően hideg téli éjszakán a világot hóförgeteg ölelte körül. A hó nem csak egyszerűen hullott, hanem vadul örvénylett, mint egy őrült tánc, amelyet a
Egy csendes, havas éjszakán, amikor a fenyveseket vastag hó takarta be, és az égboltot a sarló alakú hold ezüstös fénye uralta, különös és varázslatos társaság
A Piñones Beach partján, ahol a hullámok csendesen mormoltak a homokos parton, és a pálmafák lombjai lágyan hajladoztak a szélben, egy különleges látvány tárult elénk.
A szoba ünnepi pompában ragyogott. A kandalló meleg fényével és a karácsonyfa csillogó díszeivel a helyiség szinte megtelt a karácsony varázslatával. A karácsonyfa alatt színes
A szoba tele volt karácsonyi hangulattal: halványan pislákoló fényfüzérek futottak végig a falakon, és a háttérben puha, elmosódott karácsonyi virágok – mikulásvirágok és fagyöngyök –
Egy hideg téli éjszakán, amikor a hópelyhek csendesen táncoltak az éjszakai égbolt alatt, a Mikulás arcát megörökítő csodálatos műalkotás ragyogott egy rejtett kis műhely ablakában.
A tél csendesen borította be az erdőt, minden faágon fehér takaró ült, a talajt pedig friss hó fedte. A világ mintha megállt volna egy pillanatra,
Egy kora délután a szobában, ahol a napfény játszadozva táncolt a parkettán, egy kedves, kicsi kutyus fedezte fel a világot. Puhán hullámzó bundája ragyogott a
Pikó, az eső-tündér – Egy történet arról, hogy kicsinek lenni is lehet nagy dolog Az eső egész nap esett. Nem vihar volt ez, nem dühös
Egy szép, szellős délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fák lombja halkan susogott, és Balázs csak ringatózott előre-hátra a saját képzeletében. A lábával apró
Van egy pillanat. Te csak üldögélsz a kanapén egy hosszú nap után, a fejed zsong, a telefonod merülőben. És valahogy mégis megnyitod az Instagramot. Bumm.
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
Egy borús délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap csak néha mutatta meg magát a felhők között, de Balázs nem bánta. Figyelte a saját
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd