Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.12.
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
A tavaszi eső lágyan kopogott a vadvirágok szirmai között, apró cseppekkel hintve be a zöldellő mezőt. A magasba nyúló vadvirágok, sárga és lila szirmaikkal, ringatóztak
A tó csendesen pihent a reggeli félhomályban. A víz felszíne olyan sima volt, mintha egyetlen érintés is megrepeszthetné a tükörként ragyogó felszínt. A part menti
A fekete-fehér fénykép időtlenséget sugárzott. Egy fiatal nő állt egy büszke, gyönyörű ló mellett, hosszú hajfonatai puhán omlottak vállára. Keze könnyedén pihent a ló erős
A rusztikus ház mély csendben pihent, mintha maga is álomba merült volna. Az éjszaka lágy szellője játékosan meglibbentette a fehér, áttetsző függönyöket az ablak előtt,
A nappaliban puha délutáni fény szűrődött be a függönyök között, melegséget árasztva a könyvek és a bútorok fölé. A kanapén egy kislány feküdt, lábát a
A szoba csendjét csak a lassú, mély lélegzetvételek törték meg. A félhomályban egy nő állt a tükör előtt, kezében egy törött maszkot szorongatott. A maszk
A kis téglaház a völgy legbájosabb zugában állt, mintha egy mesekönyv lapjai közül lépett volna elő. Ablakaiban muskátlik virágoztak, a fehér kerítés mögött pedig színpompás
A tavaszi szellő lágyan fújt végig a réten, megcirógatva a fák ágain pihenő virágszirmokat. A hatalmas cseresznyevirágfa alatt egy kisgyermek ült, ölében egy hófehér nyuszival,
Ha becsukod a szemed, és belegondolsz egy kedvenc ételbe, mi jut eszedbe? Az édessége? A sóssága? Vagy talán az, hogy a savanykás, kesernyés és mély
Volt egyszer egy kis teknős, akit mindenki csak Tengerinek hívott. Nem azért, mert különlegesebb lett volna a többieknél, hanem mert ő volt az, aki mindig
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt ült. A nap már lebukott, az erdő sötétbe borult. Balázs sóhajtott. – Most minden szín eltűnik. Milyen unalmas
Ha azt hiszed, hogy Magyarország minden szegletét ismered, akkor itt az idő, hogy meglepjen pár rejtett gyöngyszem. Ezek a helyek nem a tipikus turistacélpontok, mégis
Egy tó partján, ahol a víz olyan tisztán csillogott, hogy az égboltot és a felhőket is tökéletesen visszatükrözte, egy különös pillangó született. Nem virágokból és
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában ült. A tóparti víztükör szikrázott, a levegőben tücskök zenéltek. Balázs a homokba egy nagy állatot rajzolt: hosszú
Sokan hajszoljuk a nagy változásokat: új év, új élet, diéta, edzésterv, újrakezdés. Lelkesedésből nincs hiány, de pár hét után mégis visszacsúszunk a régi kerékvágásba. Miért?
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében ült, és a tó tükrét figyelte. Az eső épp elállt, apró gyűrűk futottak szét a víz felszínén, a