Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.01
A nap már alacsonyan járt, aranyba és rózsaszínbe festve az eget, amikor Elara és Kael megérkeztek a dombtetőre. A fű lágyan ringott a szélben, és
A nap már alacsonyan járt, aranyba és rózsaszínbe festve az eget, amikor Elara és Kael megérkeztek a dombtetőre. A fű lágyan ringott a szélben, és
A Lumina Erdő mélyén, ahol a fák évszázadok óta őrzik a természet titkait, létezett egy rejtett tisztás. Ez a tisztás más volt, mint a többi.
Messze, nagyon messze, egy távoli galaxis szélén, ahol a csillagok halk dallamokat sugdolóznak egymásnak, és a ködök szivárványszínekben táncolnak, élt egy kis űrutazó, Luna. Luna
Volt egyszer egy pingvin, Pál, aki úgy döntött, hogy elege van az örökös hidegből. Miközben a többi pingvin boldogan csúszkált a jégen és halászott a
A tó partján, ahol a cseresznyevirágok rózsaszín szirmai lassan hullottak a víz tükrére, egy régi fa móló nyúlt a nyugodt felszín fölé. A nap lemenőben
A tavasz épp akkor érkezett meg a botanikus kertbe, amikor a levegőt friss virágillat töltötte meg, és a nap meleg sugarai lágyan simogatták a földet.
Amikor a nap lassan lebukott a távoli hegyek mögé, a tó felszíne aranyban és rózsaszínben kezdett ragyogni. A víz tükörsima volt, mintha a világ összes
Messze, túl a hét tengeren és az időn kívül, ahol a csillagok közelebb ragyognak a földhöz, egy világ létezett, amelyet kevesen láttak, de még kevesebben
A sűrű ködbe burkolózó erdő mélyén egy ősi legenda keringett: a rég elveszett idővonatról, amely a múlt és a jövő között ingázott, megállás nélkül. Az
A kert még csendes volt a hajnal első fényeiben. A levegőben ott lebegett az éjszaka hűvössége, és a virágok harmattal borított szirmai lassan ébredeztek a
Van egy régi mondás: „A figyelem a legértékesebb valuta.” Ha ez valaha igaz volt, akkor 2025-ben biztosan. Minden eszköz, platform és alkalmazás a figyelmünkre vadászik
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Egy esős délután Balázs a Mesefa törzsének dőlt, és hallgatta az eső kopogását. A cseppek ütemesen peregtek végig a leveleken, mintha apró dobok szólaltak volna
Az otthonaink falai sokáig csak hátterek voltak: fehér, szürke, bézs színek, legfeljebb egy-egy festmény vagy poszter, amit gyorsan felakasztottunk. De az utóbbi években valami megváltozott.
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A kertet ezüstszínűvé festette a hold fénye. A fák, a bokrok, még a kerti pad is hosszú
Van egy könyv, amit olvasva sokan érezték azt, hogy valami kattan bennük, és hirtelen másképp néznek a világra. Ez Rhonda Byrne A Titok című műve,
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa alatt feküdt, és az eget nézte. A felhők lassan úsztak: egyik olyan volt, mint egy virág, a másik, mint