Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.21.
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A naplemente mézszínű ragyogása szétterült az ősi erdő lombjai között, a fény halk csókokat hintett a mohás fatörzsekre és az avarral borított földre. Az ég
A festmény olyan volt, mintha maga az idő megállt volna egyetlen, tökéletes pillanatra. A japán táj halvány színekkel rajzolódott ki, az akvarell lágy árnyalatai és
A pince mélyén, ahol a levegő hűvös és enyhén sajtszagú volt, egy apró csoda rejtőzött. A boltíves mennyezet alatt gyertyák pislákoltak, meleg, aranyszínű fényük lágyan
A fürdőszoba időtlen szépséggel bírt, mintha egy régi festmény elevenedett volna meg. A hatalmas, ívelt rézkeretes ablak, amely közvetlenül a káddal szemben helyezkedett el, tökéletesen
A sűrű, zöldellő erdő közepén állt egy épület, amely mindenkit megállított, aki akár csak egy pillantást is vetett rá. Az épület alakja szokatlan volt –
A reggel hűvös, párás levegőjét csak a hullámok halk morajlása és a cipők tompa kopogása törte meg. A tengerparti sétány elmosódott körvonalai elvesztek a vastag,
Az öregember hosszú, fából faragott botjára támaszkodva lépdelt a fák között. Léptei lassúak voltak, de határozottak, mintha minden lépés mögött egy élet emlékei húzódtak volna
Egy időtlen, gazdag díszítésű szalonban, ahol a falakat finom aranyminták és ezüstszegélyek ékesítették, egy különleges nő lépett be, akit azonnal magával ragadott a körülötte lévő
Egy csendes téli éjszakán, amikor a hó vastag, fehér takaróként borította be a földet, és a világot a hold ezüstös fénye világította meg, egy kis
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát
Timia és a méhecske – Egy különleges barátság története Egyszer, valahol a dzsungel szélén, élt egy fiatal tigrislány, akit Timiának hívtak. Timia nem volt olyan,
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
A nyár sokak kedvenc évszaka, de amikor napközben a falak is sugározzák a meleget, az éjszakák forrók, és a legkisebb mozdulat is izzadással jár, akkor
Bumbi, a borzas madár, aki napraforgót hozott – Egy kedves történet a jókedv erejéről Volt egyszer egy madárka, akit Bumbinak hívtak. Nem volt valami sima
Egy hűvös tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt guggolt, és egy apró zöld kukacot figyelt, ahogy lassan mászott egy virágszáron. A kukac újra meg újra