Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.10.08.
Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika
Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika
Valahol egy távoli, elfeledett tengerparton, ahol az ég és a föld határai összemosódtak, állt egy különleges nő, akit csak kevesen láthattak. Ő volt a Csillagtáncos,
Valahol a világegyetem peremén, ahol a csillagfény csak halványan érintette a teret, egy misztikus teremtmény állt őrt – Az Őrző. Nem volt szüksége szavakra, hiszen
A tenger végtelen horizontján, ahol az ég és a víz eggyé olvad a sötét, csillagfényes éjszakában, egy különleges, varázslatos jelenség történt. A mélykék égbolton felderengett
A sűrű, fákból szőtt lombkorona alatt egy olyan erdő rejtőzött, amit csak kevesen ismertek. Ebben az elhagyatott, ősi helyen a természet csendje uralkodott, mintha az
A város felett, ahol az éjszaka sűrű feketesége mindent beborított, ott létezett egy árnyék, amely sosem nyugodott. A Macskanő, akinek nevét suttogások kísérték az éjszaka
Egy távoli világban, ahol a természet és a művészet varázslatos harmóniában létezett, élt egy mesteri művész, akit mindenki csak „Formák Urának” nevezett. E világban a
Egyszer réges-régen, egy távoli vidéken, volt egy különös tó, amelyről azt mondták, varázslatos ereje van. A tó kristálytiszta vize a legszebb természet tükreként szolgált, amelyet
Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az
Egyszer régen, egy nyári délutánon, egy apa és fia a tengerparton sétáltak. A nap aranyszínű fénye lágyan megcsillant a hullámokon, ahogy a víz lassan nyaldosta
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Van egy ünnep, ami egyszerre komoly és játékos. Mélyen spirituális, mégis tele van nevetéssel, locsolkodással, sonkával, festett tojásokkal. Ez a húsvét – talán az egyik
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
Egy nap, amikor a tavasz első virágai már mosolyogtak a napsütésben, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A levelek között madarak csiviteltek, és a varázskönyv halkan
Amikor kisüt a nap, mintha minden egy kicsit könnyebb lenne. Az emberek mosolygósabbak, a séták hosszabbak, és még a kávé is jobban esik a teraszon.
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
Egy tavaszi reggelen, amikor az erdő illatozott a virágoktól, Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és halkan kérdezte: – Mesefa, mesélj nekem valami finomról… mondjuk… csokiról!
Reggel kávéval a kézben, fél szemmel az e-mailjeinken, a másikkal az órát nézve, fejben már a délutáni teendőket listázva… A legtöbben így indulunk neki a
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency