Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.19.
A pergamen lapján lassan, finom mozdulatokkal bontakozott ki az apró lémur alakja. A grafit ceruza nyomán először csak halvány körvonalak jelentek meg, majd fokozatosan egyre
A pergamen lapján lassan, finom mozdulatokkal bontakozott ki az apró lémur alakja. A grafit ceruza nyomán először csak halvány körvonalak jelentek meg, majd fokozatosan egyre
A vidéki ház verandáján még ott csillogtak az esőcseppek, ahogy a nap végre kibújt a felhők mögül. A vihar hevesen érkezett, a szél átsüvített a
Egy kisváros szívében, egy hangulatos kis kézműves bolt állt, amely tele volt apró csodákkal. Az emberek szerettek ide betérni, mert minden polcon rejtőzött valami különleges
A terem csendes volt, csupán a halvány, vöröses füst kavargott a fekete padló felett, mintha maga az éjszaka lehelete táncolna a felszínen. A fények tompán
A régi kőfal már régóta ott állt a mező szélén, ahol az idő nyomai meglátszottak rajta. Mohás kövek, repedések, és a kis növények, melyek makacsul
Egy elbűvölő kisváros szélén, ahol a virágok mindig illatosak, és a felhők vattacukorként lebegnek az égen, élt egy apró corgi, akit Pufinak hívtak. Pufi nem
Valahol, egy elfeledett völgy mélyén, ahol a szél halk dalokat suttog a fák lombjai között, állt egy magányos üveggömb. Nem volt egy közönséges dísztárgy, nem
Ott, ahol az ég sosem fakul el, és a szél halk suttogással hozza magával az álmokat, élt egy angyal, akit Senának hívtak. Sena nem volt
Málna, a kis vörös cica, különleges volt. Nem csak azért, mert a bundája úgy csillogott, mintha apró aranyszálak szőtték volna, hanem mert a szíve mélyén
A régi pályaudvar épülete hosszú évek óta üresen állt. Az egykor zsúfolt peronok, ahol emberek búcsúzkodtak és újra találkoztak, most csendben porosodtak. A sínek helyén
Egykor régen, amikor a világ még nem könyvekből tanult, hanem könyvek teremtették magát a világot, állt egy különleges kötet a pusztaság közepén. A borítója fekete
Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint
Egy régi ház napsütötte szobájában egy kislány ült az asztalnál. Előtte egy gömbölyű akváriumban aranyhal úszkált, mellette pedig hófehér kiscica kuporgott, és hatalmas, kerek szemekkel
Egy szép őszi délután Balázs ismét a Mesefához sietett. A levelek már sárgába, bordóba öltöztek, és puhán ropogtak a cipője alatt. Leült a fa tövébe,
Egy kicsiny hegyi faluban élt egy öregember, akit mindenki csak úgy ismert: „a Hold barátja”. Minden este, amikor a falu házai elcsendesedtek, és a kutyák
Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –
A macskaköves téren egy lány állt, fekete ruháját úgy kapta fel a szél, mintha maga a levegőből szőtt szárnyai lennének. Haját aranyszálként ragadta magával az
Egy hűvös, őszi délután Balázs újra a Mesefa tövében ült. A falevelek aranyszínben hullottak körülötte, és a távoli hegyek mögött a nap lassan lebukott. Balázs
Az éjszaka mélyén, ahol a sötétség puha takaróként terül el a világ felett, két fekete párduc suhant hangtalanul. Szőrük szinte eggyé vált a fekete háttérrel,