Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.20.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
A szoba félhomályában csak egy régi írógép halk kattogása törte meg a csendet. Az író, akit Ardan Solen néven ismertek, lehajtott fejjel ült a gépe
Egy csendes balettstúdióban, a város nyüzsgő forgatagában, Aurelia, a legendás táncosnő az utolsó előadására készült. A stúdió évtizedek óta adott otthont a művészet csodáinak, de
A szoba félhomályában egy nő állt, akinek jelenléte azonnal magával ragadta a figyelmet. Sötét bőre lágyan ragyogott a fényben, mintha a világ összes történetét őrizné
Egy fekete palatábla nyújtott tökéletes hátteret a konyha mesterművének, egyetlen szelet tortának. A tortaszelet szinte magához vonzotta a tekintetet: rétegei tökéletesen rajzolódtak ki, mindegyikük gondosan
Egy kis hegyi faluban, ahol az idő lassan és nyugodtan haladt, élt egy fiú, akit Daninak hívtak. Egyik reggel, amikor Dani a falu határán álló
A sötétség végtelen mélyéből egyetlen alak emelkedett ki – lenyűgöző és titokzatos. Egy férfi állt a fekete háttér előtt, mozdulatlanul, de mozdulatában határozottan. Egyetlen gesztussal
A szél csendesen játszott a levegőben, miközben a nő térdre ereszkedett, hogy átölelje hűséges társát, a gyönyörű rough collie-t. Ez nem egy szokványos pillanat volt
A holland táj téli köntösbe burkolózott, ahogy a nap lassan próbált áttörni a vastag, szürke felhőkön. A világ mintha csendesen megállt volna egy pillanatra, ahogy
A nap lassan ereszkedett le a horizonton, arany és narancssárga fényekbe öltöztetve a tájat. Az afrikai szavanna végtelennek tűnt, a távoli fák és dombok sziluettjei
„Bőröm alatt mondatok vannak” Nem emlékezett már, mikor kezdődött. Talán amikor először mondták neki, hogy „ne légy túl hangos.” Talán amikor azt hallotta, hogy „ez
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs
„Ez az írás nem tudományos elemzés, hanem egy érzékeny megfigyelés arról, hogyan élnek köztünk – csendesen, mélyen – az introvertáltak.” Ha meghallod azt a szót,
„Kukucsország titkai” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Kukucsnak hívott. Nem azért, mert ez volt a neve – de
Egy napsütötte vasárnapon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A város felett messziről hallani lehetett a helikopterek surrogását. Aznap volt a nagy bemutató nap – repülők,
A „vonzás törvénye” – talán már hallottad ezt a kifejezést. Egyesek szerint ez csak spirituális maszlag, mások szerint életfilozófia, megint mások szerint a naplóírás és
„Az ember, aki csend lett” Gyerekként úgy tűnt, hogy az a férfi sosem fárad el. Mindig volt benne valami szilárdság – nem harsány, nem túlzó,
Aznap a Mesefa alatt különösen csend volt. Balázs nem játszott, nem hintázott a gyökereken. Csak ott ült. A kezében egy kis tárgyat szorongatott – egy
„Amikor a fény máshonnan jön” A kisfiú nem tudta, miért van most ennyi csend a házban. A reggelek máskor gyorsak voltak, tele kacagással, csattogó papucsokkal,