Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.30.
Egy hófehér, mesés világban, ahol a szívek formájú szellők suhogtak, egy kislány, Lia, ült a szoba közepén csizmájában és a kedvenc farmerében, amit teleaggattak szívecskés
Egy hófehér, mesés világban, ahol a szívek formájú szellők suhogtak, egy kislány, Lia, ült a szoba közepén csizmájában és a kedvenc farmerében, amit teleaggattak szívecskés
Egy ősi, mesebeli erdőben élt egy különös lény, akit egyszerre hívtak Tigrisnek és Macskának. Hatalmas, méltóságteljes teste olyan volt, mint egy ragyogó fekete tigrisé, mégis
Valahol a világ végén, egy eldugott tengerparton élt egy fiatal nő, Elara, aki születése óta az óceán hívását hallotta. Minden reggel, amikor a nap sugarai
A nap alig bukott fel a hegyek mögött, a halvány fények bronz és ezüst árnyékot vetettek a zúzmarás tájra. A csendes erdei ösvényen egy különleges
A nap lassan lemenőben volt, arany és mélyvörös sugarai beragyogták a szavannát. A fűszálak között egy oroszlán állt, méltóságteljesen és büszkén, mintha az egész világ
A szoba csendes volt, a levegőt betöltötte a hiány szomorú súlya. A sarkában, a kedvenc helyén, egy fekete labrador feküdt, szinte mozdulatlanul. A kutya mély,
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
Az erdő mélyén, ahol a hó vastagon takarta a földet és a fák ágait, egy kis faházikó bújt meg a csendes tájban. A tél hideg
Az éjszaka mély csendbe burkolta az elvarázsolt erdőt. A fák sudár törzsei, amelyeket évszázados moha ölelt körbe, titkokat suttogtak a szél halk érintésére. Az ágak
Az eső szüntelenül hullott az égből, mint egy végtelen dallam, amely egyszerre volt vigasztaló és fájdalmas. Egy fiatal nő állt az utcán, esőkabátba burkolózva, mozdulatlanul.
Van instant leves, instant süti, instant kávé – és sokszor úgy tűnik, maga az életünk is instant üzemmódba kapcsolt. Egy gombnyomás, egy kattintás, egy „küldés”
Egy régi város szélén, ahol a házak falait már régen megfakította az idő, élt egy fiatal pár, Anna és László. Nem voltak gazdagok, nem voltak
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott kisautóival. Kanyargós pályát rajzolt a homokba, és sorban tologatta rajta az autókat. A piros mindig nyert, a kék néha
Antropomorfizálás, technológia és érzelmek találkozása Képzeld el: este hazamész, megnyitod a laptopod, és beírsz egy kérdést egy mesterséges intelligenciának. Visszaköszön, válaszol, talán még meg is
A világ már rég elfelejtette a nevét. A szél, ami valaha selymesen simogatta bőrét, ma csak port sodor felette. Az emberek, akik ismerték, már régen
A kert fölött magas, fehér felhők úsztak. Balázs a Mesefa alatt ült, egy repülős könyvet lapozgatott. A képeken vitorlázó repülők, vadászgépek, helikopterek – mind másként
A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz