Kategória: Egy kép, egy történet

„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,

„Az Idő Kertjének Ajándéka” Egy távoli, rejtett városban, ahol az utcák aranyporral szórtak, és a falak meleg fényt árasztottak, élt egy idős virágkészítő mester, Armand.

A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –

„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az

„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,

„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen

„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény

„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,

„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,

„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.