Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.03.12.
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
A ködös reggel puhán borult a szavanna fölé, a távoli dombokat és a fák koronáját finom, ezüstös fátyol fedte. A világ még álmosan nyújtózkodott a
Az éjszaka csendje körülölelte a szobát. A lágy fények játékosan játszottak az árnyékokkal, ahogy a nő arca lassan a félhomályból a fénybe fordult. Fejét enyhén
A tavaszi eső lágyan kopogott a vadvirágok szirmai között, apró cseppekkel hintve be a zöldellő mezőt. A magasba nyúló vadvirágok, sárga és lila szirmaikkal, ringatóztak
A tó csendesen pihent a reggeli félhomályban. A víz felszíne olyan sima volt, mintha egyetlen érintés is megrepeszthetné a tükörként ragyogó felszínt. A part menti
A fekete-fehér fénykép időtlenséget sugárzott. Egy fiatal nő állt egy büszke, gyönyörű ló mellett, hosszú hajfonatai puhán omlottak vállára. Keze könnyedén pihent a ló erős
A rusztikus ház mély csendben pihent, mintha maga is álomba merült volna. Az éjszaka lágy szellője játékosan meglibbentette a fehér, áttetsző függönyöket az ablak előtt,
A nappaliban puha délutáni fény szűrődött be a függönyök között, melegséget árasztva a könyvek és a bútorok fölé. A kanapén egy kislány feküdt, lábát a
A szoba csendjét csak a lassú, mély lélegzetvételek törték meg. A félhomályban egy nő állt a tükör előtt, kezében egy törött maszkot szorongatott. A maszk
A kis téglaház a völgy legbájosabb zugában állt, mintha egy mesekönyv lapjai közül lépett volna elő. Ablakaiban muskátlik virágoztak, a fehér kerítés mögött pedig színpompás
A tavaszi szellő lágyan fújt végig a réten, megcirógatva a fák ágain pihenő virágszirmokat. A hatalmas cseresznyevirágfa alatt egy kisgyermek ült, ölében egy hófehér nyuszival,
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában pihent, amikor a fa susogni kezdett. A levelek finoman zizegtek, és a varázskönyv már nyílt is ki
Képzeld el a jelenetet: reggel van, épphogy kikászálódtál az ágyból, egyik szemed még félig csukva, de már ott a kezedben a frissen pirított kenyér, rajta
A reggel csendesen ébredt a tengerparton. A homok még hűvös volt a láb alatt, a felhők puhán úsztak az égen, és a sirályok messziről kiáltoztak,
Egy nap, amikor Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a varázskönyv halk zizegéssel kinyílt. A lapok közül fény áradt, és máris új történet született… Magasan, egy
Március 27-én a reflektorfény a világ színházaira irányul – ekkor ünnepeljük a Színházi Világnapot, amelyet 1961 óta a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére tartanak meg.
A napsütés játékosan szűrődött be a nagy konyha ablakain, arany fényt hintve a hófehér pultokra és a csillogó csempére. A levegőben frissen sült kenyér és…
Egy különösen szép nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok halkan susogni kezdtek, majd megjelent egy új mese:
Van valami varázslatos abban, amikor egy nap egyszerűen jól indul. Lehet, hogy egy csésze forró kávéval kezdődik, egy kedves üzenettel, vagy csak azzal, hogy észreveszed,
A sivatag felett lemenő nap lángoló arannyal festette be az eget, ahogy a forróság lassan átadta helyét az esti nyugalomnak. A horizonton a homok hullámzott,
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency