Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.20.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
Egy kis szoba fürdőkádja mellett, ahol a levegő még mindig szappanbuborékokkal volt tele, egy apró cica ült – vizesen, kócosan, és mélységesen sértve érezve magát.
A szoba félhomályában csak egy régi írógép halk kattogása törte meg a csendet. Az író, akit Ardan Solen néven ismertek, lehajtott fejjel ült a gépe
Egy csendes balettstúdióban, a város nyüzsgő forgatagában, Aurelia, a legendás táncosnő az utolsó előadására készült. A stúdió évtizedek óta adott otthont a művészet csodáinak, de
A szoba félhomályában egy nő állt, akinek jelenléte azonnal magával ragadta a figyelmet. Sötét bőre lágyan ragyogott a fényben, mintha a világ összes történetét őrizné
Egy fekete palatábla nyújtott tökéletes hátteret a konyha mesterművének, egyetlen szelet tortának. A tortaszelet szinte magához vonzotta a tekintetet: rétegei tökéletesen rajzolódtak ki, mindegyikük gondosan
Egy kis hegyi faluban, ahol az idő lassan és nyugodtan haladt, élt egy fiú, akit Daninak hívtak. Egyik reggel, amikor Dani a falu határán álló
A sötétség végtelen mélyéből egyetlen alak emelkedett ki – lenyűgöző és titokzatos. Egy férfi állt a fekete háttér előtt, mozdulatlanul, de mozdulatában határozottan. Egyetlen gesztussal
A szél csendesen játszott a levegőben, miközben a nő térdre ereszkedett, hogy átölelje hűséges társát, a gyönyörű rough collie-t. Ez nem egy szokványos pillanat volt
A holland táj téli köntösbe burkolózott, ahogy a nap lassan próbált áttörni a vastag, szürke felhőkön. A világ mintha csendesen megállt volna egy pillanatra, ahogy
A nap lassan ereszkedett le a horizonton, arany és narancssárga fényekbe öltöztetve a tájat. Az afrikai szavanna végtelennek tűnt, a távoli fák és dombok sziluettjei
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
Van valami varázslatos abban, amikor hosszú, forró napok után megérkezik az első eső. A levegő megváltozik, a szél másként fúj, és az orrunkba kúszik egy
„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,
Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak