Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.20.
A naplemente mézszínű ragyogása szétterült az ősi erdő lombjai között, a fény halk csókokat hintett a mohás fatörzsekre és az avarral borított földre. Az ég
A naplemente mézszínű ragyogása szétterült az ősi erdő lombjai között, a fény halk csókokat hintett a mohás fatörzsekre és az avarral borított földre. Az ég
A festmény olyan volt, mintha maga az idő megállt volna egyetlen, tökéletes pillanatra. A japán táj halvány színekkel rajzolódott ki, az akvarell lágy árnyalatai és
A pince mélyén, ahol a levegő hűvös és enyhén sajtszagú volt, egy apró csoda rejtőzött. A boltíves mennyezet alatt gyertyák pislákoltak, meleg, aranyszínű fényük lágyan
A fürdőszoba időtlen szépséggel bírt, mintha egy régi festmény elevenedett volna meg. A hatalmas, ívelt rézkeretes ablak, amely közvetlenül a káddal szemben helyezkedett el, tökéletesen
A sűrű, zöldellő erdő közepén állt egy épület, amely mindenkit megállított, aki akár csak egy pillantást is vetett rá. Az épület alakja szokatlan volt –
A reggel hűvös, párás levegőjét csak a hullámok halk morajlása és a cipők tompa kopogása törte meg. A tengerparti sétány elmosódott körvonalai elvesztek a vastag,
Az öregember hosszú, fából faragott botjára támaszkodva lépdelt a fák között. Léptei lassúak voltak, de határozottak, mintha minden lépés mögött egy élet emlékei húzódtak volna
Egy időtlen, gazdag díszítésű szalonban, ahol a falakat finom aranyminták és ezüstszegélyek ékesítették, egy különleges nő lépett be, akit azonnal magával ragadott a körülötte lévő
Egy csendes téli éjszakán, amikor a hó vastag, fehér takaróként borította be a földet, és a világot a hold ezüstös fénye világította meg, egy kis
Egy csendes téli estén, amikor a világot frissen hullott hó borította, és az éjszakai égbolt csillagai halvány fénnyel szórták be a tájat, egy kisgyerek a
A piros ruhás kislány – egy történet a bátorságról és a kíváncsiság határáról Valahol a hegyek között, egy kis faluban, ahol a szél suttogott a
Egy vasárnap délután Balázs a parkban sétált. A padokon emberek ültek: beszélgettek, olvastak, bámultak maguk elé. De volt köztük egy, aki nem csinált semmit. Csak
A piacon vásárolni nem egyszerű bevásárlás. A piac egy rítus. Egy társadalmi színpad. Egy félig szervezett, félig kaotikus kulturális esemény, amit a résztvevők minden szombaton
Bubli, a kis aranyhal, aki cápa akart lenni – egy mese arról, hogy néha pont az tesz különlegessé, amit elrejtenénk Valamikor, nem is olyan mélyen
Egy langyos tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében guggolt, és egy barna falevél mögött egy apró, rezzenő gyíkot figyelt. Az állat olyan halkan mozdult, hogy
Van valami egészen megnyugtató abban, amikor egy gyerek leül egy tál sült krumpli és panírozott falatok mellé. Nem kell noszogatni, nem kell alkudozni. A kis
A padlásszoba titka – egy történet a csendről, az emlékekről és az újrakezdésről Valahol a hegyek között, egy kis falu szélén állt egy öreg, fehérre
Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa alatt egy akváriumot rajzolt az ujjával a porba. Oda képzelt egy aranyhalat is. Pici volt, aranyszínű, két nagy
Nem tudjuk pontosan, mikor történt. De valahol, valamikor elmaradt az a mozdulat, hogy leemeljünk egy könyvet a polcról. Nem drámaian, nem egyszerre, nem hangosan –