Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.10.
Egy forgalmas város szívében, ahol az emberek mindig sietnek valahova, egy szokatlan műalkotás vonta magára a figyelmet. Az utcai kőlépcsőkön egy élethű festmény elevenedett meg,
Egy forgalmas város szívében, ahol az emberek mindig sietnek valahova, egy szokatlan műalkotás vonta magára a figyelmet. Az utcai kőlépcsőkön egy élethű festmény elevenedett meg,
Egy időtlen város szívében, ahol a múlt eleganciája találkozik a modern szépséggel, élt egy különleges nő, akit mindenki csak így hívott: A. Senki sem tudta,
Egy sűrű, buja dzsungel szívében, ahol a lombok közt csak szűrt fények játszanak, egy apa és fia álltak mozdulatlanul. A levegő feszültséggel és csenddel volt
Egy különös világban, ahol a színek érzelmeket meséltek, és az ecsetvonások életet adtak az álomnak, ott lebegett egy pár kéz. Ezek a kezek nem hétköznapi
Egy hideg téli éjjelen, mikor a világon mindenhol hó borította a tájat, és a karácsony fényei ragyogtak az ablakokban, a Mikulás csendesen ült a műhelyében.
Egy hideg téli estén, amikor a park fáit és ösvényeit friss hó borította, egy kis süni, Barnabás, kényelmesen elhelyezkedett egy faragott fa padon. A süni
Egy hideg, tiszta téli reggelen a nap éppen csak kezdett kibukkanni a horizont mögül, miközben aranyló sugarai lassan áttörtek a végtelen, fehér hómezőkön. A táj
Egy csendes, hófödte faluban, ahol az idő lassan és nyugodtan hömpölygött, élt egy idős asszony, akinek arca történeteket mesélt. Mély ráncai, mint a folyók, útvonalakat
Egy különleges világban, ahol az érzelmek és gondolatok színekként és formákként léteznek, ott lebegett egy szív. Ez a szív nem volt hétköznapi: aranyló, fekete, türkiz
Egy távoli, érintetlen vidéken, ahol a hó vastag, puha takaróként borította a földet, az éjszaka csendjét csak a szél suttogása törte meg. A csillagok ezernyi
A cipő, amely történeteket hordott – avagy hogyan lett egy pár lábbeli a változás szimbóluma A város egyik legrejtettebb sarkában állt egy öreg cipészműhely. A
Balázs az asztal mellett játszott. Sorba rakta a kisautókat: piros, kék, fekete… De volt egy, amit mindig a doboz aljáról szedett elő. Egy lila sportautó.
Nem a tea a lényeg. Hanem az, hogy megállsz. Leteszed a telefont, elfordítod az arcod a képernyőtől, és egyszer csak ott vagy: egy asztal mellett,
Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld
Egy esős reggelen Balázs nem szívesen indult iskolába. A cipője nedves volt, az esernyője mindig becsukódott, és a kabátja belül hideg. És valahogy… nem esett
Nem kell hozzá repülőjegy vagy szállásfoglalás. A tenger emléke akkor is ott van benned, amikor épp nem látod. Az illata, a mozgása, az állandó, halk
Veridia és Lumira – Az Egyetlen Arc – egy mese két világról, amely valójában egy volt Réges-régen, amikor a világ még két részből állt, létezett
Egy olyan napon, amikor a világ mintha egy picit fakóbbnak tűnt, Balázs a Mesefa tövébe telepedett. Minden zöld volt, minden rendben volt, mégis hiányzott valami.
Nem lehet sietni Toszkánában. Nem azért, mert nem lehetne, hanem mert valahogy senki sem akar. Az ember egyszerűen lelassul, amikor először megérzi a napfényben fürdő