Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.31
Egy apró konyhában, ahol a halvány lámpafény lágyan megvilágította a kövezetet, különös jelenet bontakozott ki. A konyha közepén egy nagy pezsgősüveg hevert az oldalára dőlve,
Egy apró konyhában, ahol a halvány lámpafény lágyan megvilágította a kövezetet, különös jelenet bontakozott ki. A konyha közepén egy nagy pezsgősüveg hevert az oldalára dőlve,
A fekete háttér mélysége csak még inkább kiemelte a fiatal nő arcát, akinek természetes szépsége és melegsége magával ragadó volt. Egyenes tartással állt, fejét nem
Egy dermesztően hideg téli éjszakán a világot hóförgeteg ölelte körül. A hó nem csak egyszerűen hullott, hanem vadul örvénylett, mint egy őrült tánc, amelyet a
Egy csendes, havas éjszakán, amikor a fenyveseket vastag hó takarta be, és az égboltot a sarló alakú hold ezüstös fénye uralta, különös és varázslatos társaság
A Piñones Beach partján, ahol a hullámok csendesen mormoltak a homokos parton, és a pálmafák lombjai lágyan hajladoztak a szélben, egy különleges látvány tárult elénk.
A szoba ünnepi pompában ragyogott. A kandalló meleg fényével és a karácsonyfa csillogó díszeivel a helyiség szinte megtelt a karácsony varázslatával. A karácsonyfa alatt színes
A szoba tele volt karácsonyi hangulattal: halványan pislákoló fényfüzérek futottak végig a falakon, és a háttérben puha, elmosódott karácsonyi virágok – mikulásvirágok és fagyöngyök –
Egy hideg téli éjszakán, amikor a hópelyhek csendesen táncoltak az éjszakai égbolt alatt, a Mikulás arcát megörökítő csodálatos műalkotás ragyogott egy rejtett kis műhely ablakában.
A tél csendesen borította be az erdőt, minden faágon fehér takaró ült, a talajt pedig friss hó fedte. A világ mintha megállt volna egy pillanatra,
Egy kora délután a szobában, ahol a napfény játszadozva táncolt a parkettán, egy kedves, kicsi kutyus fedezte fel a világot. Puhán hullámzó bundája ragyogott a
„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája