Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.11.30.
A végtelen kék mélységben, ahol az idő nem létezett, ott lebegett a Tudat. Egy különleges forma volt ez, egy antik arabeszk mintázat, amely vörösek, aranyak,
A végtelen kék mélységben, ahol az idő nem létezett, ott lebegett a Tudat. Egy különleges forma volt ez, egy antik arabeszk mintázat, amely vörösek, aranyak,
A nagy tölgyfa ágai között, ahol a szél alig érte el a kis építményt, egy régi, roskadozó faház bújt meg. Ezt a helyet csak a
Egy csendes, sejtelmes este volt, amikor a város fényei halvány derengéssel világították meg az utcákat, és a sötétségbe borult világra a fekete fény varázsa ereszkedett.
Egy hangulatos kis kávézóban, ahol a falakat halvány vízfesték-szerű minták díszítették, és az ablakokon át a téli táj szelíd csendje sejlett fel, ült Margit néni.
Egyszer volt, hol nem volt, egy különleges világ, amelyet az álmok törékeny szövetéből és a valóság merev fogaskerekeiből szőttek. Ebben a világban létezett egy rejtélyes
Míra, a szivárványmacska Messze-messze, egy hegyekkel és erdőkkel körülölelt kis völgyben terült el Széltánc faluja, ahol a házak tornyai csigavonalban tekeredtek az ég felé, és
A Karácsonyi csintalanság meséje Egy varázslatos, havas téli estén, amikor a csillagok úgy ragyogtak, mintha ezüstport hintettek volna az égre, egy apró tündér, Lilla, a
Egy elegáns szoba félhomályában egy hatvan év körüli férfi ült méltóságteljesen egy bőrből készült, klasszikus karosszékben. Öltönye makulátlan volt: sötét szürke árnyalatú, finom vonalakkal szőve,
Egy varázslatos kertben, ahol a levegő tele volt a tavasz illatával, egy kisgyermek boldogan üldögélt egy virágágyás mellett. A kertet puha, álomszerű fény ölelte körbe,
Egy különleges napon, amikor az égbolt egyszerre játszott a nappal és az éjszakával, egy nő ült a sziklás parton. Ruhája, amelyet a szél minden irányból
Egyszer réges-régen, amikor az univerzum még csak formálódott, volt egy világ, amit a csillagok szövögettek – szó szerint. Ez a világ a Végtelen Felszín volt,
Egy különösen csöndes estén Balázs a Mesefa tövében feküdt, a fűre támasztotta a fejét, és a csillagokat nézte. Nem volt szomorú. Nem is magányos. Csak…
Este van, végre vége a napnak. Lefürödtél, ki van húzva a redőny, az ágy is hívogat. Nem vagy fáradt, de már nem is akarsz semmit.
Bubó, a harmatcsepp halacska – egy apró csoda története a levelek világából Egyszer, valahol egy harmatos reggelen, amikor a nap még csak épp kukucskált át
Aznap Balázs az iskola után egyedül ült a Mesefa alatt. Egy barátja, akivel szinte mindent együtt csinált, ma másokkal nevetett a szünetben. Nem bántotta, csak…
Van egy pillanat, ami úgy kezdődik, mint egy ártatlan gondolat. Megnézed a receptet a vacsorához. Vagy gyorsan utánanézel, mennyibe kerül egy új kerti szék. Tényleg
Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a
Egy borongós szeptemberi napon Balázs az iskolaudvar szélén üldögélt. A többiek fociztak, szaladgáltak, nevettek. Már több mint egy hete tartott az iskola, de Balázs még
Nyár. Hőség. Te a fagyiddal hűsölsz a kanapén, a kutyád pedig ott ül veled szemben, a nyelvét lógatva, és olyan szemekkel néz rád, mint amikor