Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.10.11
Volt egyszer egy idős szabómester, név szerint Ede bácsi, akit a városka lakói csak „Mesélő Szabónak” hívtak. Ruhái nemcsak szépek voltak, hanem mintha mindegyiknek saját
Volt egyszer egy idős szabómester, név szerint Ede bácsi, akit a városka lakói csak „Mesélő Szabónak” hívtak. Ruhái nemcsak szépek voltak, hanem mintha mindegyiknek saját
A szürkület lassan beburkolta a várost, a nap utolsó sugarai halványan csillantak meg a távoli horizonton. A Howrah-híd hatalmas acélszerkezete nyugodtan, mégis tekintélyt parancsolóan állt
Volt egyszer egy fiatal nő, Eszter, aki régóta álmodott egy különleges, titokzatos helyről. Nem tudta pontosan, miért, de minden egyes éjszaka, amikor lehunyta a szemét,
Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika
Valahol egy távoli, elfeledett tengerparton, ahol az ég és a föld határai összemosódtak, állt egy különleges nő, akit csak kevesen láthattak. Ő volt a Csillagtáncos,
Valahol a világegyetem peremén, ahol a csillagfény csak halványan érintette a teret, egy misztikus teremtmény állt őrt – Az Őrző. Nem volt szüksége szavakra, hiszen
A tenger végtelen horizontján, ahol az ég és a víz eggyé olvad a sötét, csillagfényes éjszakában, egy különleges, varázslatos jelenség történt. A mélykék égbolton felderengett
A sűrű, fákból szőtt lombkorona alatt egy olyan erdő rejtőzött, amit csak kevesen ismertek. Ebben az elhagyatott, ősi helyen a természet csendje uralkodott, mintha az
A város felett, ahol az éjszaka sűrű feketesége mindent beborított, ott létezett egy árnyék, amely sosem nyugodott. A Macskanő, akinek nevét suttogások kísérték az éjszaka
Egy távoli világban, ahol a természet és a művészet varázslatos harmóniában létezett, élt egy mesteri művész, akit mindenki csak „Formák Urának” nevezett. E világban a
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
Egy szikrázó tavaszi reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, a tenyerében egy különös levelet forgatva. A varázskönyv ekkor halkan felnyílt, és a lapok között egy
Avagy miért üldözött tegnap éjjel egy beszélő banán az iskolai folyosón? Ugye ismerős: reggel felébredsz, és még az álmod hatása alatt vagy. Zoknit keresel, de
Egy esős délután Balázs a Mesefa alatt olvasgatott, amikor hirtelen egy levelekkel teli szellő csapott végig a kertben. A fa megremegett, és a varázskönyv lapozni