Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.12.21.
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A világ szinte üres volt. Fehérség borította be a tájat, és csak néhány fekete, kalligrafikus vonás törte meg ezt a végtelen ürességet, mintha maga a
A naplemente mézszínű ragyogása szétterült az ősi erdő lombjai között, a fény halk csókokat hintett a mohás fatörzsekre és az avarral borított földre. Az ég
A festmény olyan volt, mintha maga az idő megállt volna egyetlen, tökéletes pillanatra. A japán táj halvány színekkel rajzolódott ki, az akvarell lágy árnyalatai és
A pince mélyén, ahol a levegő hűvös és enyhén sajtszagú volt, egy apró csoda rejtőzött. A boltíves mennyezet alatt gyertyák pislákoltak, meleg, aranyszínű fényük lágyan
A fürdőszoba időtlen szépséggel bírt, mintha egy régi festmény elevenedett volna meg. A hatalmas, ívelt rézkeretes ablak, amely közvetlenül a káddal szemben helyezkedett el, tökéletesen
A sűrű, zöldellő erdő közepén állt egy épület, amely mindenkit megállított, aki akár csak egy pillantást is vetett rá. Az épület alakja szokatlan volt –
A reggel hűvös, párás levegőjét csak a hullámok halk morajlása és a cipők tompa kopogása törte meg. A tengerparti sétány elmosódott körvonalai elvesztek a vastag,
Az öregember hosszú, fából faragott botjára támaszkodva lépdelt a fák között. Léptei lassúak voltak, de határozottak, mintha minden lépés mögött egy élet emlékei húzódtak volna
Egy időtlen, gazdag díszítésű szalonban, ahol a falakat finom aranyminták és ezüstszegélyek ékesítették, egy különleges nő lépett be, akit azonnal magával ragadott a körülötte lévő
Egy csendes téli éjszakán, amikor a hó vastag, fehér takaróként borította be a földet, és a világot a hold ezüstös fénye világította meg, egy kis
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Mire jók a babonák, ha nem is hiszünk bennük? Esküvőre készülni olyan, mint belépni egy másik dimenzióba. Mindenki tanácsot oszt, javaslatokat hoz, és előkerülnek azok
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
Egy kora őszi napon Balázs a Mesefa alatt üldögélt, térdét felhúzta, az állát a kezére tette. A levelek még zöldek voltak, de a nap már
– Egy könnyed cikk szomjúságról, hőérzetről, és az agy meglepő trükkjeiről Az a bizonyos első korty egy forró napon… Van az a pillanat, amikor a