Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.24.
A reggeli nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a fák lombjai között, amikor Péter elindult a szokásos biciklitúrájára. Az út, amin minden nap végighajtott, egy
A reggeli nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a fák lombjai között, amikor Péter elindult a szokásos biciklitúrájára. Az út, amin minden nap végighajtott, egy
A délutáni nap sugarai lágyan szűrődtek be az ablakon, megvilágítva a szobát, ahol Emma néni dolgozott. Hatvanas éveiben járt, de a szíve és lelke még
Egy nyári délutánon, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették az eget, egy kisvárosi művészeti galériában különleges kiállítást rendeztek. A galéria központi darabja egy varázslatos festmény
Volt egyszer egy kis falu, melynek szélén egy régi, de bájos kis műterem állt. Ebben a műteremben élt és dolgozott Anna, a tehetséges festőnő, aki
Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,
Egy csendes reggel, a nap első sugarai lágyan simogatták a város háztetőit. Anna korán ébredt, ahogy mindig, amikor egy különösen fontos nap várt rá. Ma
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember egy kis faluban, ahol a természet szépségei vették körül. Az ember neve András volt, és élete során
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki
Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában
A világ még aludt, amikor a tó partjára surrant az első fény. A hajnali köd puhán borult a víztükörre, mint egy takaró, amely alatt a
Egy szép tavaszi délután Balázs a Mesefához sétált, ahol a levelek halk zizegéssel hívogatták. Amint leült a fa tövébe, a varázskönyv kinyílt magától, és új
Apró figyelemharcok a digitális mindennapokban Van az a pillanat, amikor pontosan tudjuk, hogy lenne valami dolgunk: válaszolni egy emailre, elintézni egy ügyet, csak pár mondat
Az ég fekete volt – nem mint az éjszaka, hanem mint a végtelenség, amiben semmi nem létezik, csak csend és kíváncsiság. A világ, amit ismertünk,
Egy derűs reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és csillogó szemmel figyelte, ahogy a varázskönyv újra kinyílt. A lapok között most egy különleges történet bújt
A holdfény ezüstje lassan szűrődött át a fátyolos éjszakán, és titokzatos derengést vont a tájra. Egy rejtett, álomszerű kert mélyén, ahol az idő nem számított,
Egy szép tavaszi reggelen Balázs ismét letelepedett a Mesefa tövébe. A fa levelei csendesen zizegtek, és amikor megérintette a kérgét, a varázskönyv már nyílt is,
Az idő különös dolog. Nem látjuk, nem tudjuk megfogni, mégis mindenünket befolyásolja. Reggelre kel, estére fárad, telnek az órák, múlnak az évek – és mire
A sötét háttérben szinte csak a szemük látszott először – két árnyék, két villanás, két lélegzet, ahogy két macska egymással szemben ült, tökéletes szimmetriában. Az
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency