Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.21.
Egy hűvös őszi reggel volt, amikor a köd lassan szétterült a város felett, és az ég szürke felhőkkel borította el a tájat. Az eső csendes
Egy hűvös őszi reggel volt, amikor a köd lassan szétterült a város felett, és az ég szürke felhőkkel borította el a tájat. Az eső csendes
Egy titokzatos erdő mélyén, ahol az idő elfeledkezett róla, hogy teljen, és a fák magasra nyúltak az ég felé, egy kis lány üldögélt egy mohával
Egy szelíd, aranyló délutánon, amikor a nap éppen csak megérintette a horizontot, a régi, fából készült veranda lágyan nyikorgott az enyhe szellőben. A levegő tele
Egy régi, poros padláson, ahol a levegőben megült a régi könyvek és kottalapok illata, egy különleges látvány tárult azok elé, akik be merték tenni a
Egy sötét, csillagtalan éjszakán a város elcsendesedett. A sikátorok elhagyatottak voltak, és a szél ridegen fújt végig a kihalt utcákon, mintha egy láthatatlan kéz söpörné
Egy régi, elfeledett szobában, ahol a fény puhán tör be az ablak résein keresztül, egy kislány táncolt csendesen. Mintha a levegőben lebegne, minden mozdulata könnyed
Volt egyszer egy különleges tengerpart, amit csak kevesen ismertek. Ez a hely valahol a világ vége felé bújt meg, ahol az ég és a tenger
Emma egy kisváros szélén nőtt fel, ahol a nyarak mindig végtelennek tűntek, tele poros utcákkal, régi üzletekkel és titkokkal, amelyeket csak azok ismertek, akik elég
Az ókori Róma szíve dobogott a hatalmas Colosseumban, ahol a tömeg lármája és a feszültség a levegőben vibrált. A nap magasan állt az égen, arany
Egy napsütéses napon, a szavanna határán, egy különleges elefánt született. Az állat nem olyan volt, mint a többiek: nem szürke bőrével és vastag, ráncos testével
„Ne felejtsd el a tejet!” „Ez jól sikerült.” „Most koncentrálj.” – Hangosan vagy némán, de mindannyian beszélgetünk magunkkal. Egyesek szerint furcsa szokás, mások szerint teljesen
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Egy különösen vidám reggelen Balázs már korán a Mesefa alatt ült. A levegő édes volt, madárdal csilingelt minden irányból, és a fa kérge melegen simogatta
Van egy nap az évben, amikor minden az önfeledt nevetésről, ugrálóvárakról, szivárványszínű lufikról, vattacukorról, mesékről és csillogó szemekről szól. Egy nap, amikor a felnőttek végre
Van valami varázslatos abban, ahogy a kávé illata betölti a reggeli levegőt. Még félálomban vagyunk, de máris tudjuk: ez a nap is elindul – mert
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
Egy csendes, harmatos reggelen Balázs újra a Mesefa alatt ült. A harmatcseppek gyöngyökként csillogtak a leveleken, és a levegőben valami titokzatos illat lebegett – mintha
Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem