Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.11.20.
Egy különleges napon, amikor az égbolt egyszerre játszott a nappal és az éjszakával, egy nő ült a sziklás parton. Ruhája, amelyet a szél minden irányból
Egy különleges napon, amikor az égbolt egyszerre játszott a nappal és az éjszakával, egy nő ült a sziklás parton. Ruhája, amelyet a szél minden irányból
Egy különleges estére készült a galéria. A terem közepén, ahová a reflektorok fénye szinte áhítattal világított, egy különleges 3D-s arc magasodott. Az arc egy nőé
Egy hideg, holdfényes éjszakán, az erdő mélyének legsötétebb zugában, ahol az árnyékok sűrű fonadékban játszottak a fák között, egy különleges németjuhászkutya lépett elő az éjszaka
Egy kellemesen berendezett szoba közepén két szék állt egymás mellett, szinte érintve egymást. Az egyik széken egy idős asszony ült, szőke hajával a szobába szűrődő
Egy hűvös éjszakán, amikor a csillagok sűrűn hintették tele az égboltot, egy különleges szobor állt egy domb tetején. Ez a műalkotás, amelyet csak kevesen láttak
Egyszer régen, egy különösen szép alkonyati órán, amikor a nap narancs és bíbor árnyalataiban játszott az égen, Léna csendesen végighúzta a kezét a csónak fa
Egy eldugott, sötét szobában, ahol csak a monitorok vibráló fénye világította meg a levegőben lebegő porszemcséket, egy fiatal programozó, Áron, feszülten dolgozott. Áron mindig is
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny, nyugodt tó partján élt egy rendkívül különleges kacsa, akit Kelekónak hívtak. Kelekó nem volt átlagos kacsa; tollai különös
Egy hatalmas, öreg faágon, amely mélyen az erdő közepén nyúlt az ég felé, két apró vízcsepp-figura pihent. Nem voltak szokványos cseppek: fényes, chibi-szerű alakjukban egy
Egykor régen ez a metróállomás élettel teli volt, ahol a város lakói mindennapjaik során megfordultak. A peron színes csempéi vakítóan ragyogtak a napfényben, amely a
Egyszer, egy távoli sivatagi oázis egyik sarkában, ahol a nap minden reggel aranyosan simogatta a homokot, élt egy különleges kaktusz, akit mindenki csak „Sensei Tüskének”
Egy délután Balázs némán kuporgott a Mesefa alatt. Az ég pasztellkékre fakult, a levelek alig mozdultak. Balázs nem tudta pontosan, mi bántja. Nem volt szomorú
„A mélyből jövő” A tenger soha nem volt csendes. Aki ezt mondja, nem hallgatta elég sokáig. A felszínen lehetett nyugalmat látni – fodrozódó hullámokat, a
Egy langyos nyári reggel Balázs csendben ült a Mesefa tövében. A fű még harmatos volt, a levegő olyan, mint egy álom utáni félmosoly. Balázs nem
Gondolj csak bele: mikor ettél utoljára egy kanál mogyorókrémet? Vagy csak belenyaltál, titokban, este tízkor, mint valami bűnös kis öröm? Vagy éppen reggel a pirítósodra
„A két világ meséje” Volt egyszer két gyermek, akik ugyanazon a napon születtek – de két külön világban. Az egyik ott, ahol a nap minden
Egy napsütéses reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és az ujjával dobolt a térdén. Valami kis ritmus motoszkált benne, valami, amit nem tudott kifejezni –
Van az a pillanat, amikor a nyaralás csúcspontja a vízparti ejtőzés. Napfény, hullámok, gyümölcsillatú naptej és az a jól megérdemelt nyugalom. Aztán… jön a törölköző.
„Luca és a búzavirágok” Luca öt és fél éves volt. Az „öt” már biztosnak számított, a „fél” pedig fontos volt neki, mert attól kicsit nagyobbnak