Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.11.
Egy csendes, nyugodt délután volt egy régi házban, ahol a nap aranyszínű fénye lágyan áradt be az ablakokon, és finom fényárba vonta a bútorokat és
Egy csendes, nyugodt délután volt egy régi házban, ahol a nap aranyszínű fénye lágyan áradt be az ablakokon, és finom fényárba vonta a bútorokat és
Egy meleg tavaszi délutánon, valahol egy csendes park szélén, különös pillanat játszódott le egy kislány és egy fekete francia bulldog között. A kislány, mindössze két
Egyszer réges-régen, egy varázslatos erdő mélyén, élt egy különleges róka. De ez a róka nem volt olyan, mint a többi. Nem vörös bundával, nem is
Egy csendes őszi délutánon, amikor a levegőben az évszak nyugalmának illata érződött, és a nap alacsonyan állt az égen, egy kis vörös tabby macska sétált
Egy őszi napon, amikor a levelek aranysárga, mélyvörös és narancsszínű ruhába öltöztek, egy különleges festmény született. A festő, aki napokat töltött a természet tanulmányozásával, most
Egy magányos tengerparti mólón, ahol a víz halk morajlása összekeveredett a sirályok távoli kiáltásaival, ült egy gyönyörű nő. Arca lágyan megvilágítva a lenyugvó nap utolsó
Egy távoli világban, ahol a színek és formák beszéltek a lélekkel, létezett egy különleges tárgy, amit csak kevesen láthattak, de akik megpillantották, azok örökre megőrizték
Egy nap, az erdő csendes zugaiban, ahol a fák magasra nyújtózkodtak az ég felé, élt egy fürge kis mókus. Ez a mókus híres volt az
Egy egyszerű, mégis varázslatos világban, ahol a vonalak élettel telnek meg, létezett egy különleges lány, aki egyetlen fekete vonalból született. Az ő világa letisztult és
Egy olyan világban, ahol az időt nem az óra ketyegése méri, hanem az átélt történetek és megszerzett tudás, létezett egy egyedülálló homokóra, ami különbözött minden
Van valami megfoghatatlanul jó érzés abban, amikor a reggel nem az ébresztőóra sípolásával, hanem a nap első fényeinek szelíd simogatásával indul. De vajon csak szép,
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem
Amikor Balázs köntöst öltött, és a mesefa alatt leült, mindig történt valami varázslatos. Aznap este is így volt. A levelek zizegve meséltek, és a fa
Van valami egészen különleges abban, amikor előkerül egy régi fotóalbum. A borítója kissé kopott, a lapjai megsárgultak, de ahogy fellapozzuk, az idő megszűnik létezni. A
A nevét senki sem ejtette ki hangosan, csak őrizték a nyári poros utak, a mezők csendje, és az ecruszínű ég alatti párák. Az emberek csak
Egy hideg téli estén Balázs pizsamában, álmos szemekkel kucorgott a Mesefa alatt. A szobában már minden sötét volt, csak egy kicsi lámpa világított. A varázskönyv
A magyar nyelv tele van kincsekkel – és ezek a kincsek gyakran a régi paraszti élet tapasztalataiból születtek. Ilyen mondás az is, amit májusban szinte
Egyszer, egy napsütötte reggelen, amikor a harmat még finoman gyöngyözött a páfrányok levelén, két aprócska jószág indult el világgá. Az egyik egy kiskutya volt –
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,