Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.02.
Egy olyan világban, ahol az időt nem az óra ketyegése méri, hanem az átélt történetek és megszerzett tudás, létezett egy egyedülálló homokóra, ami különbözött minden
Egy olyan világban, ahol az időt nem az óra ketyegése méri, hanem az átélt történetek és megszerzett tudás, létezett egy egyedülálló homokóra, ami különbözött minden
A világ egyik elfeledett szegletében, egy régi, nagyméretű műterem padlóján, ahol a művészet és a természet határai összemosódtak, egy különös pillanat bontakozott ki. A műterem
Egy esős, nyirkos délutánon, a város szívében egy fiatal fotós sétált végig a szűk utcákon, kezében a jól ismert Canon EOS 600D kamerájával. Az eső
Egy varázslatos világban, ahol az éjszaka soha nem ér véget, és a holdfény örökké ragyog, egy tündérmese bontakozott ki az égbolt és a föld között.
A szél lágyan simogatta Párizs utcáit egy kora esti órán, amikor a nap utolsó sugarai még éppen csak megvilágították a várost, mielőtt átadták volna helyüket
Valahol mélyen az erdő szívében állt egy régi, fából készült kis ház, amelyet az idő és az elemek lassan, de biztosan kikezdtek. Az öreg ház
Valahol a távolban, egy festőien szép tájon, egy fiatal nő állt egy dombtetőn, arca a lenyugvó nap utolsó sugarait fürdette. A környező világ olyan volt,
Egy réges-régi üvegműhely poros polcain hevert egy különleges palack, amely kívülről ugyan egyszerűnek tűnt, ám belsejében egy egész világot rejtett. A palack belsejében egy toszkánai
Egy titokzatos művész kezei alatt született meg az a különleges festmény, amelyet csak a legkiválóbb művészeti galériák rejtett zugaiban lehetett fellelni. A mű címe: „Áttetsző
Egy napsütéses nyári reggelen, egy régi vidéki parasztház csendes belső szobájában, ahol az idő mintha megállt volna, egy egyszerű, mégis meleg hangulatú jelenet bontakozott ki.
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és figyelte, ahogy a fák levelei játékosan kergetik egymást a szélben. A varázskönyv halkan reccsent egyet,
– Tudod, kisfiam, ez a nap nem olyan, mint a többi. Ma van Apa születésnapja – súgta anya mosolyogva, miközben a reggeli fény beszűrődött a
Az éjszaka fekete volt, de ő nem félt a sötéttől. Ő a sötétből lett. A ronin már nem szolgált senkit. A pecsét, amit egykor mellkasán
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent, amikor hirtelen különös, mély morajlást érzett a talpa alatt. A varázskönyv lapjai megremegtek, majd hatalmas robajjal kinyíltak,
Van valami varázslatos abban, amikor egy forró nyári nap után végre enyhül a levegő, a nap lebukik a látóhatáron, és megérkezik az este. A nyári
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —