Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.10.19.
Egy nyugodt, csendes hajnalon a világ lassan ébredezett, ahogy a horizont mögött a nap első sugarai megjelentek. A levegő még friss és tiszta volt, a
Egy nyugodt, csendes hajnalon a világ lassan ébredezett, ahogy a horizont mögött a nap első sugarai megjelentek. A levegő még friss és tiszta volt, a
Emma azon a különleges délutánon, amikor a napfény meleg sugarai puhán szűrődtek át a fák dús lombjain, különös izgatottságot érzett. Már hetek óta dolgozott a
Egy hosszú nap vége felé közeledett, amikor Lili végre megérkezett a hegyek közé rejtett kis faluba. A hely, amiről csak legendákban hallott, most előtte terült
Amália egy rég elfeledett aukciósházba tévedt be egy esős délutánon. A külvárosi utca kihalt volt, az ablaktáblákon végigcsorduló esőcseppek monoton tánca mintha még inkább felerősítette
Péter fáradtan sétált végig a város szűk utcáin, miközben a szél belekapott a kabátjába, és az őszi levelek zizegve táncoltak a járdán. Egy hosszú munkanap
Egyszer régen, a reneszánsz kor hajnalán, amikor a tudomány és művészet összefonódott, élt egy híres feltaláló, Lorenzo di San Marco. Lorenzo nem csak festő és
Valahol messze, ahol az emberi láb ritkán jár, létezett egy titokzatos erdő, amelyet az idők kezdete óta csak „Elvarázsolt Erdőnek” neveztek. Ebben az erdőben a
Volt egyszer egy idős szabómester, név szerint Ede bácsi, akit a városka lakói csak „Mesélő Szabónak” hívtak. Ruhái nemcsak szépek voltak, hanem mintha mindegyiknek saját
A szürkület lassan beburkolta a várost, a nap utolsó sugarai halványan csillantak meg a távoli horizonton. A Howrah-híd hatalmas acélszerkezete nyugodtan, mégis tekintélyt parancsolóan állt
Volt egyszer egy fiatal nő, Eszter, aki régóta álmodott egy különleges, titokzatos helyről. Nem tudta pontosan, miért, de minden egyes éjszaka, amikor lehunyta a szemét,
Egy szép, szellős délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fák lombja halkan susogott, és Balázs csak ringatózott előre-hátra a saját képzeletében. A lábával apró
Van egy pillanat. Te csak üldögélsz a kanapén egy hosszú nap után, a fejed zsong, a telefonod merülőben. És valahogy mégis megnyitod az Instagramot. Bumm.
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
Egy borús délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap csak néha mutatta meg magát a felhők között, de Balázs nem bánta. Figyelte a saját
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz