Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.11.10.
Egyszer régen, egy bájos faluban, amely hegyekkel és régi kőházakkal volt körülvéve, különleges esemény készülődött: a karácsonyi éjszakai vásár. Az utcákon és udvarokon már sötétedett,
Egyszer régen, egy bájos faluban, amely hegyekkel és régi kőházakkal volt körülvéve, különleges esemény készülődött: a karácsonyi éjszakai vásár. Az utcákon és udvarokon már sötétedett,
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy különleges kislány, akit Ellának hívtak. Ella más volt, mint a többi gyerek a környéken – stílusos és rendkívül
Volt egyszer egy különleges világ, ahol a színek és fények egy titokzatos táncot jártak a levegőben, és mindenki, aki belépett ebbe a birodalomba, elragadtatva nézte
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges ló, akit Csillagfénynek hívtak. Csillagfény nem volt hétköznapi ló; ő egy mesebeli ménesből származott, ahol az éjszakai
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy kislány, akit Lilinek hívtak. Lili kis falusi házuk kertjében nőtt fel, ahol a virágok illata és a fák
Egy esős délutánon, amikor a nagymama padlásának poros sarkában kotorászott, Anna egy régi, patinás bőröndre bukkant. A bőrönd, amelyet évtizedek óta senki sem nyitott fel,
Az éjszaka halk csendje borult a tó fölé, és a csillagok fénye halványan villant meg a fűzfa hajladozó ágai közt. A fa egyik erős ágán
A tél mély csendjében, egy kis liget állt az erdő szélén, magányosan dacolva a ködös, dermesztő hideggel. Karcsú, fehér törzsű nyírfák és mélyzöld fenyők ölelkeztek
A kis konyhában csak a délutáni nap utolsó fénye szűrődött be, lágy aranysárgára festve a falakat és a régi bútorokat. A helyiség csendes volt, csak
Az alkony mély, kékes árnyai lassan elnyelték a dombok lágy vonalait, és az ég alja bíborba hajlott, ahogy az utolsó napfény feloldódott a közeledő éjszakában.
Balázs egy padon üldögélt a Mesefa tövében, lába a levegőben lógott. A tó csendes volt, csak egy-egy hullám fodrozta a felszínt. A túlparton házak sorakoztak,
Vannak érzések, amelyek nem hangosak. Nem szorítják ki a könnyeket, nem robbannak szét egy beszélgetésben, nem követelnek választ. Csak ott vannak. Lágyan, csendben, halkan ülnek
„Bőröm alatt mondatok vannak” Nem emlékezett már, mikor kezdődött. Talán amikor először mondták neki, hogy „ne légy túl hangos.” Talán amikor azt hallotta, hogy „ez
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs
„Ez az írás nem tudományos elemzés, hanem egy érzékeny megfigyelés arról, hogyan élnek köztünk – csendesen, mélyen – az introvertáltak.” Ha meghallod azt a szót,
„Kukucsország titkai” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Kukucsnak hívott. Nem azért, mert ez volt a neve – de
Egy napsütötte vasárnapon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A város felett messziről hallani lehetett a helikopterek surrogását. Aznap volt a nagy bemutató nap – repülők,
A „vonzás törvénye” – talán már hallottad ezt a kifejezést. Egyesek szerint ez csak spirituális maszlag, mások szerint életfilozófia, megint mások szerint a naplóírás és
„Az ember, aki csend lett” Gyerekként úgy tűnt, hogy az a férfi sosem fárad el. Mindig volt benne valami szilárdság – nem harsány, nem túlzó,