Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.10.08.
Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika
Egy nap, Afrika szívében, egy titokzatos asszony, akit a helyiek csak Zaarának neveztek, magához vonzotta az emberek figyelmét. Zaarának különleges kisugárzása volt, mintha maga Afrika
Valahol egy távoli, elfeledett tengerparton, ahol az ég és a föld határai összemosódtak, állt egy különleges nő, akit csak kevesen láthattak. Ő volt a Csillagtáncos,
Valahol a világegyetem peremén, ahol a csillagfény csak halványan érintette a teret, egy misztikus teremtmény állt őrt – Az Őrző. Nem volt szüksége szavakra, hiszen
A tenger végtelen horizontján, ahol az ég és a víz eggyé olvad a sötét, csillagfényes éjszakában, egy különleges, varázslatos jelenség történt. A mélykék égbolton felderengett
A sűrű, fákból szőtt lombkorona alatt egy olyan erdő rejtőzött, amit csak kevesen ismertek. Ebben az elhagyatott, ősi helyen a természet csendje uralkodott, mintha az
A város felett, ahol az éjszaka sűrű feketesége mindent beborított, ott létezett egy árnyék, amely sosem nyugodott. A Macskanő, akinek nevét suttogások kísérték az éjszaka
Egy távoli világban, ahol a természet és a művészet varázslatos harmóniában létezett, élt egy mesteri művész, akit mindenki csak „Formák Urának” nevezett. E világban a
Egyszer réges-régen, egy távoli vidéken, volt egy különös tó, amelyről azt mondták, varázslatos ereje van. A tó kristálytiszta vize a legszebb természet tükreként szolgált, amelyet
Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az
Egyszer régen, egy nyári délutánon, egy apa és fia a tengerparton sétáltak. A nap aranyszínű fénye lágyan megcsillant a hullámokon, ahogy a víz lassan nyaldosta
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát
Timia és a méhecske – Egy különleges barátság története Egyszer, valahol a dzsungel szélén, élt egy fiatal tigrislány, akit Timiának hívtak. Timia nem volt olyan,
Egy borongós reggelen Balázs a Mesefa tövében ült. Az iskola felé zúgtak a buszok, egyre gyorsabban, egyre türelmetlenebbül. – Miért kell mindig rohanni? – morfondírozott.
A nyár sokak kedvenc évszaka, de amikor napközben a falak is sugározzák a meleget, az éjszakák forrók, és a legkisebb mozdulat is izzadással jár, akkor
Bumbi, a borzas madár, aki napraforgót hozott – Egy kedves történet a jókedv erejéről Volt egyszer egy madárka, akit Bumbinak hívtak. Nem volt valami sima
Egy hűvös tavaszi napon Balázs a Mesefa alatt guggolt, és egy apró zöld kukacot figyelt, ahogy lassan mászott egy virágszáron. A kukac újra meg újra
Sokan azt hisszük, hogy a boldogság ára van.Hogy pihenni, kikapcsolni, feltöltődni csak úgy lehet, ha közben cseng a kassza: strandbelépő, fesztiváljegy, nyaralás, kávézók, új bikinik…
A Nő, aki a felhőkből öltözködött – Egy történet az esőhöz táncoló léptekről Réges-régen, egy olyan város felett, ahol a felhők ismertek minden utcát, élt