Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.10.31.
Az erdő szélén, ahol a téli nap sugarai alig érintették a földet, egy kisfiú üldögélt csendben, a fák rejtekében. Szőke haját a szél finoman borzolta,
Az erdő szélén, ahol a téli nap sugarai alig érintették a földet, egy kisfiú üldögélt csendben, a fák rejtekében. Szőke haját a szél finoman borzolta,
Egy rejtélyes erdő közepén állt egy fa, amely különös, szinte megfoghatatlan energiát árasztott magából. A környékbeli falusiak csak „Az Öregnek” nevezték, mert senki sem tudta,
Egyszer réges-régen, egy varázslatos szavannán, ahol a naplemente narancssárga és rózsaszín hullámokkal játszott az égen, megszületett egy különleges zsiráf, akit mindenki csak Foltnak nevezett. Folt
Egy csendes este volt a konyhában, amikor valami szokatlan történt. Az ananász az asztal közepén hirtelen életre kelt, és elszánt tekintettel felnézett a magasba. Valami
Egy elfeledett, öreg kunyhó állt egy régi erdő szélén, amit évszázadok óta nem látogattak meg emberek. A kunyhó falai rusztikus barnára kopott, faragott deszkákból készültek,
Egy őszi délutánon, mikor a levegőt már áthatotta a frissen lehullott levelek illata, egy apró, csodás üvegcsébe zárt világ rejtőzött az erdő egyik eldugott zugában.
Egy szürke, csendes reggelen, amikor a világ még álmosan készülődött a napra, valahol a technológia szívében egy kis csapat különleges szakember. sorakozott fel. A dolgozók
Valamikor egy olyan világban, ahol a valóság és a varázslat határai elmosódtak, létezett egy különleges hely, amit csak kevesen ismertek. Ezt a helyet az „Idő
Egyszer réges-régen, egy sűrű, ködös erdő szélén élt egy különleges tacskókutya, akit Morzsinak hívtak. Morzsi nem volt hétköznapi kutyus. Apró termete és kócos, világosbarna szőre
Valahol, egy időtlen világ határán állt egy kép, amelyet senki nem értett igazán, de mindenki érezte, hogy fontos üzenetet hordoz. A kép maga minimalista, egy
Aznap a Mesefa alatt különösen csend volt. Balázs nem játszott, nem hintázott a gyökereken. Csak ott ült. A kezében egy kis tárgyat szorongatott – egy
„Amikor a fény máshonnan jön” A kisfiú nem tudta, miért van most ennyi csend a házban. A reggelek máskor gyorsak voltak, tele kacagással, csattogó papucsokkal,
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott egy kék játékhajóval. Az egyik tócsát nevezte ki kikötőnek, a másikat tengerré, a bokrokat pedig viharos hullámoknak képzelte. De
Vannak szavak, amiknek a valódi jelentése nem ott van, ahol a betűk kezdődnek. Olyan mondatok, amik első hallásra megnyugtatóak, de egy pillanat múlva már csak
Az égen nem volt nap, sem hold. Csak fények, mintha valaki leejtette volna a szivárványt, és az fák között szivárgott volna szét – vöröstől az
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy halom diót rakosgatott egymásra, mint tornyot. – Vajon mit csinál egy mókus, ha egyszer… már
Van egy pillanat, amit mindenki átélt már. Elküldesz egy hangüzenetet. Rövidet, spontánt, csak úgy, séta közben. Aztán… véletlenül visszanyomod a lejátszást. És ott van. A
A pillanat, amikor minden elcsendesül – Egy történet az ölelésről, amelyben a világ megáll Nem tudták pontosan, mikor kezdődött. Talán már azelőtt, hogy megpillantották egymást.
Egy napon Balázs a Mesefa alatt olvasgatott. Már vagy tízszer végiglapozta a könyvet, de most minden oldal unalmasnak tűnt. Semmi kaland, semmi szőrös lény, semmi