Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.08.12.
Egy csendes, szürke reggelen, amikor a város még csak ébredezett, Emma elhatározta, hogy kilép megszokott rutinjából. A régi könyvesbolt, amelyet mindig csak futólag látott, most
Egy csendes, szürke reggelen, amikor a város még csak ébredezett, Emma elhatározta, hogy kilép megszokott rutinjából. A régi könyvesbolt, amelyet mindig csak futólag látott, most
A kora reggeli napfény halvány sugarai átszűrődtek a régi vidéki ház kicsi ablakán, játékosan táncolva a fából készült asztal sima felületén. Az asztalon egy gőzölgő
Egy forró nyári délután volt a Balaton partján, amit sokan csak a „Magyar tengerként” emlegetnek. A nap erősen tűzött, és a homok szinte égette az
Az olimpiai stadionban csend honolt, minden szempár az uszoda rajtkövén álló női úszóra szegeződött. A fekete háttér előtt, stúdiófények alatt állva, a világ legjobb úszónője
Egy esős délutánon, amikor az ég szürke fátyla borította be a várost, Anna a szobája mélyén ült, egy régi, kopott iskolai jegyzetfüzet fölé hajolva. Az
Egyszer volt, hol nem volt, egy távoli univerzumban létezett egy varázslatos sziget, ahol az ég mindig éjszakai csillagokkal volt borítva. A sziget közepén állt egy
Egy borongós, sötét este volt, és az eső apró cseppekben szitált a város felett. A sikátorban, ahol a fények alig hatoltak be, egy szomorú, ezüstszínű
Egy szép nyári reggelen, a szavannán, ahol a fű aranyló hullámai összefonódtak a napfényben, egy kis oroszlán lépett a tó partjára. Lábai még remegtek az
Egyszer volt, hol nem volt, egy bájos kis faluban élt egy hároméves kislány, akit Annának hívtak. Anna mindig tele volt energiával és kíváncsisággal, és nem
Egy különleges éjszakán, a város régi színházában valami egészen varázslatos dolog történt. A nézők izgatottan várták a híres balerina, Isadora fellépését, akiről mindenki tudta, hogy
A magyar nyelv gazdag a népi bölcsességekben, de van néhány olyan közmondás, amely túlél minden korszakot és kultúrát. Az „Ajándék lónak ne nézd a fogát”
Volt egyszer három cica, akik nem olyanok voltak, mint a többiek. Nemcsak a hosszú nyakuk miatt – bár az is elég szokatlan volt –, hanem
Egy borongós, esős délelőtt Balázs a Mesefa alatt ült, kicsit nyűgösen. Az eső kopogott a leveleken, és a cipője vizes volt egy pocsolyától. A Mesefa
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Volt egyszer egy kis borz, akit mindenki kerülni próbált. Nem azért, mert bármi rosszat tett volna – csak mert borz volt. És a világ gyakran
Egy őszi reggelen Balázs kissé szomorkásan érkezett a Mesefához. A levegőben már benne volt a hideg, de a fa még mindig melegen ölelte a hátát,
A magyar nyelv egyik legprovokatívabb, leginkább önironikus szólása így hangzik: „Legszebb öröm a káröröm – mert nincs benne irigység.” Ez az egyszerűnek tűnő mondat jóval
Nem történt semmi különös. És talán épp ezért volt olyan fontos. A nő ott ült a teraszon, lábait feltette a kis sámlira, jéghideg tea a
Egy hűvös, kora őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. A levelek zizegtek, mint egy motor alapjárata. A könyv lapjai hirtelen kinyíltak