Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.10.19.
Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk
Egyszer, valahol a csillagok között, volt egy hely, amit úgy hívtak: Fénymező. Ott nem voltak szavak, sem idő, csak színek, fények, és az érzések halk
Egy esős reggelen Lili a kert végében játszott. A csizmája cuppogott a sárban, a kabátján apró vízcseppek csillogtak, és minden egyes esőcsepp úgy pattant le
Volt egyszer, réges-régen, egy erdő, ahol minden évszaknak saját őrzője élt. A télnek ott volt a Hóbagoly, aki fehér szárnyával altatta el az erdőt. A
A férfi a verandán ült, az aranyló októberi fény lassan csordogált végig a fák ágai között. A levegőben ott volt az ősz illata – a
Volt egyszer egy domb a világ végén, ahol a hajnal és az alkony mindig egymásba simult. A domb tetején állt egy apró ház, amit a
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Volt egyszer egy lány, akit Mira-nak hívtak. A tenger mellett nőtt fel, és már kislányként is hallotta, ahogy a hullámok suttognak. Nem szavakkal beszéltek hozzá,
Az erdő szélén, egy nagy tölgyfa odvában élt egy apró mosómedve, Panni. Panni imádta a hideg estéket, mert ilyenkor beburkolózhatott a kedvenc, kék-csíkos takarójába, amit
Egy régi tengerparti házban, ahol a hullámok halkan meséltek a partnak, élt egy asszony, Marilla, aki minden reggel különleges kávét főzött. Nem volt abban semmi
Talán nem vallod be hangosan, de néha te is elolvasod a napi horoszkópot. Reggeli kávé mellé, a hírek között, egy gyors kattintással. Aztán elmosolyodsz, netán
Van egy finomság, amit szinte mindenki ismer: ropogós ostyalap, tetején légies tojáshab, amit sötét csokoládéréteg burkol be. Egyszerű, mégis tökéletes kombináció, ami évtizedek óta ott
Van egy különös téli pillanat, amit talán mindenki ismer. A domb tetején állsz, a szánkó alatt csak a hó reccsen halkan, aztán egyetlen lendület, és
Van valami megmagyarázhatatlanul varázslatos abban, amikor az első hópelyhek hullani kezdenek az égből. Gyerekként izgatottan rohantunk ki az udvarra, felnőttként talán kevésbé vagyunk lelkesek a
Képzeld el, hogy reggel felveszed a pólódat. Ahogy az anyag a bőrödhöz simul, egy apró rezgést érzel. Nem a telefonod csörög. Nem értesítés villan fel.
Van valami megmagyarázhatatlanul jó abban, amikor egy hideg téli napon beleereszkedünk egy gőzölgő kádba. Az izmok ellazulnak, a feszültség elszáll, és hirtelen minden rendben van
Talán nem is gondolnánk, de London múzeumai között olyan intézmények sorakoznak, amelyek gyűjteményei a világ legértékesebb műkincseit őrzik – és mindezt teljesen ingyen lehet megtekinteni.
Reggel felnyitod a szemed, kinézel az ablakon, és ahelyett, hogy azonnal a teendők listája nyomna a válladra, valami különös történik: jólesik élni. Nem, ez nem
Amikor futás közben újjászületik az agyad Reggel fél hétkor még álmos csend van az utcán, a levelek harmatcseppekkel teli lombjai között meg-megrezzen valami, te pedig