Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.08.02.
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
„A stég, ahol a csend válaszol” Egyszer volt egy kis tó, eldugva az erdők és hegyek ölelésében, ahol az idő nem sietett. Itt állt egy
„Egy levél Londonból” Clara mindig is imádta az őszt – de sosem gondolta volna, hogy az első igazi őszi napját egyedül fogja eltölteni, épp London
„A titok, amit csak a szívek értenek” Egy napsütéses, langyos délutánon, amikor a falevelek még lusta ritmusban táncoltak az ágon, és a világ minden apró
„Az utca, ahol a szívek találkoznak” A város szívében volt egy utca, amit csak kevesen ismertek igazán. Nem szerepelt térképeken, és ha valaki mégis rátalált,
Tömzsi, a bátor nyuszi első napja az erdei iskolában Volt egyszer egy kis nyuszi, akit mindenki csak Tömzsinek hívott. Nem azért, mert duci volt –
Az erdőben csend volt, olyan csend, amit csak azok hallanak, akik már túl sokáig nem kérdeztek semmit. A lány egyedül állt a fák között, kezében
„Lili és Mogyoró: Az ablak meséi” Egyszer volt, hol nem volt, egy régi, fából épült ház peremén, ahol a napfény lágyan simogatta a deszkákat, és
Egyszer, egy távoli sivatagi oázis egyik sarkában, ahol a nap minden reggel aranyosan simogatta a homokot, élt egy különleges kaktusz, akit mindenki csak „Sensei Tüskének”
„A mélyből jövő” A tenger soha nem volt csendes. Aki ezt mondja, nem hallgatta elég sokáig. A felszínen lehetett nyugalmat látni – fodrozódó hullámokat, a
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa alatt feküdt, és az eget nézte. A felhők lassan úsztak: egyik olyan volt, mint egy virág, a másik, mint
A sport sokáig úgy él a fejünkben, mint a fiatalok terepe. Azt gondoljuk: futni, edzőterembe járni, biciklizni vagy jógázni húszévesen kell, amikor tele vagyunk energiával
A Hold meséje Volt egyszer egy kisfiú, akit Ádámnak hívtak. Ádám gyakran érezte magát magányosnak, mert szülei sokat dolgoztak, a barátai pedig messze laktak. Egyik
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek aranyszínben hullottak köré, a szél pedig olyan hangot hozott, mintha régi titkokat súgna. Balázs egy
Van valami egészen varázslatos abban a gondolatban, hogy miközben te a kanapén a kedvenc sorozatodat nézed este nyolckor, a világ másik felén valaki már a
A királynő nyakéke Volt egyszer egy királyság, amelyet bölcsességéről és békéjéről ismertek. Az uralkodó, Izolda királynő, nem csupán szépségével, hanem jóságával hódította meg népe szívét.
Egy csendes nyári estén Balázs a Mesefa alatt ült. A fű lágyan simogatta a lábát, a lombok fölött pedig annyi csillag ragyogott, hogy úgy tűnt,
Színek nélkül szürke lenne a világ Gondolj csak bele: milyen lenne az élet színek nélkül? Minden fekete-fehérben, mintha egy régi filmet néznénk. Hát, elég gyorsan