Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet: 2025.09.15.
A tengerparton, ahol a sziklák ölelésében a hullámok örök dallamot játszottak, állt egy kék ház és mellette a büszkén magasodó világítótorony. Ez a hely különleges
A tengerparton, ahol a sziklák ölelésében a hullámok örök dallamot játszottak, állt egy kék ház és mellette a büszkén magasodó világítótorony. Ez a hely különleges
Egy fiatal lány ült a parton, csendben, mezítláb, mint aki a világ zaja helyett a hullámok halk beszédében keres választ. Ruhája finoman ringott a szélben,
Volt egyszer egy apró, vörös cirmos kiscica, akinek hatalmas, kék szemei úgy csillogtak, mintha az egész égbolt tükröződne bennük. Őt mindenki csak Bodzának hívta. Bodza
Volt egyszer két különleges cica, akik nem a földön, hanem a csillagok és a színek világában éltek. Papírból hajtogatott testük mégis élettel teli volt: szívük
Volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Lilinek hívott. Lili különleges volt, nem azért, mert hangosan kacagott, vagy mert mindig a figyelem középpontjába került, hanem
Az arany macska legendája Réges-régen, amikor az emberek még jobban figyeltek a csillagok járására és a természet titkos üzeneteire, élt egy különleges macska. Nem olyan
A szív őrzője Régi időkben élt egy kutya, akit mindenki csak „Szívnek” hívott. Nem azért, mert különleges folt volt a bundáján, hanem mert ahová ment,
A napfény völgyének titka Volt egyszer egy völgy, amelyről azt tartották, maga a nap is ott pihen meg minden reggel, mielőtt útnak indulna az égen.
Az ezüst gyűrű meséje Egy nyári estén Anna és Bence a városka ódon utcáin sétáltak. A levegő tele volt virágillattal, a lámpások fénye aranyhidakat festett
Egy régi legenda mesélt arról a különös vidékről, ahol az égbolt mindig ragyogó csillagokkal volt tele, és ahol a szél nem csak fák lombját ringatta,
Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot
Amikor a nap már elbújik a hegyek mögött, és az ég színe lassan kékről mélylilára vált, akkor kezdődik el az, amit az emberek sosem látnak:
Az égbolt halvány rózsaszínbe öltözött azon a reggelen, amikor Balázs a Mesefa alá érkezett. A fa ágai mintha még álmodtak volna: lassan, lustán ringtak a
Van egy kérdés, amely egyszerűnek tűnik, mégis újra és újra megakaszt bennünket. Egyetlen rövid szó: „Mit?” Ez a kérdés a konkrétumokról szól. Míg a „miért”
Egy kis falusi műhelyben, ahol mindig érezni lehetett a festékek illatát, egy festő élt, aki minden reggel új képeket alkotott. Virágokat, tájakat, madarakat és pillangókat
Egy különösen nyugodt reggelen Balázs a Mesefa alatt ült. A fa hatalmas koronája puhán árnyékolta be a kis rétet, és a levelek úgy zizegtek, mint
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Egy nyári reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fa hatalmas koronája mintha maga is a Nap fényét gyűjtötte volna össze: aranyló levelei halk csengőszóval