
Egy kép, egy történet – 2024.09.30.
Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az

Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az

Egyszer régen, egy nyári délutánon, egy apa és fia a tengerparton sétáltak. A nap aranyszínű fénye lágyan megcsillant a hullámokon, ahogy a víz lassan nyaldosta

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges méhecske, akit Buzznak hívtak. Buzznak nemcsak a természet szépsége volt az otthona, hanem a méhek világa egyik

Egyszer régen, egy virágokkal teli vidéki kertben, élt egy kislány, akit Lilinek hívtak. Lili olyan kicsi volt, hogy alig ért fel a nagy, fehérre festett

Egyszer volt, hol nem volt, egy kedves kisfiú, akit Samnek hívtak. Göndör, vörösesbarna haja olyan volt, mint a réz színű levelek ősszel, ahogy megcsillant rajtuk

Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű, zöld erdő közepén élt egy aranyos kis mókus, akit Mogyinak hívtak. Mogyoróbarna bundájával és mindig vidám természetével az

Egy kisváros szívében, ahol az idő szinte megállt, egy csendes őszi nap vége felé járunk. Az utcák kihaltak, az emberek már rég visszahúzódtak otthonaik melegébe,

Egy csendes délutánon, a napfény bágyadtan sütött be a konyha ablakán, arany színnel festve meg a padlót. A konyha általában nyugodt hely volt, de ma

Egy hűvös őszi reggel volt, amikor a köd lassan szétterült a város felett, és az ég szürke felhőkkel borította el a tájat. Az eső csendes

Egy titokzatos erdő mélyén, ahol az idő elfeledkezett róla, hogy teljen, és a fák magasra nyúltak az ég felé, egy kis lány üldögélt egy mohával

Van valami egészen megnyugtató abban, amikor egy gyerek leül egy tál sült krumpli és panírozott falatok mellé. Nem kell noszogatni, nem kell alkudozni. A kis

A padlásszoba titka – egy történet a csendről, az emlékekről és az újrakezdésről Valahol a hegyek között, egy kis falu szélén állt egy öreg, fehérre

Egy meleg nyári délután Balázs a Mesefa alatt egy akváriumot rajzolt az ujjával a porba. Oda képzelt egy aranyhalat is. Pici volt, aranyszínű, két nagy

Nem tudjuk pontosan, mikor történt. De valahol, valamikor elmaradt az a mozdulat, hogy leemeljünk egy könyvet a polcról. Nem drámaian, nem egyszerre, nem hangosan –

A cipő, amely történeteket hordott – avagy hogyan lett egy pár lábbeli a változás szimbóluma A város egyik legrejtettebb sarkában állt egy öreg cipészműhely. A

Balázs az asztal mellett játszott. Sorba rakta a kisautókat: piros, kék, fekete… De volt egy, amit mindig a doboz aljáról szedett elő. Egy lila sportautó.

Nem a tea a lényeg. Hanem az, hogy megállsz. Leteszed a telefont, elfordítod az arcod a képernyőtől, és egyszer csak ott vagy: egy asztal mellett,

Kisfiú és a Zöldbarát – Egy galaktikus találkozás meséje avagy hogyan tanulták meg a csillagok a barátság nyelvét Egyszer, nem is olyan régen, a Föld

Egy esős reggelen Balázs nem szívesen indult iskolába. A cipője nedves volt, az esernyője mindig becsukódott, és a kabátja belül hideg. És valahogy… nem esett