Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.20.
Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,
Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,
Egy csendes reggel, a nap első sugarai lágyan simogatták a város háztetőit. Anna korán ébredt, ahogy mindig, amikor egy különösen fontos nap várt rá. Ma
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember egy kis faluban, ahol a természet szépségei vették körül. Az ember neve András volt, és élete során
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki
Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában
Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,
Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos hegyvidéken, ahol a köd örökké gomolygott a sziklák között, és a világ mintha egy álom és valóság határán
A délután csendben ült rá a városra. Az utca túloldalán autók suhantak, de innen, a park mélyéről csak a madarak halk csevegése hallatszott, meg néha
Egy harmatos, tavaszi reggelen Balázs újra ott ült a Mesefa alatt. A fűszálakon vízcseppek csillogtak, a fa pedig halk zörrenéssel kinyitotta varázskönyvét. Balázs izgatottan hajolt
Van egy szó, ami már akkor jelentést hordoz, amikor még ki sem tudjuk mondani. Egy szó, ami nem csak hang, hanem érintés, illat, fény –
Egy különös világban, ahol az emberek teste áttetsző üvegből készült, két lény – egy nő és egy férfi – mozdult egymás felé. Nem voltak hús-vér
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt ült, kezében a varázskönyvvel. Az ég szürkére váltott, de a fa alatt még mindig meleg volt a levegő
Egy ember, egy ötlet, egy cselekedet. Néha ennyi kell ahhoz, hogy a világ jobbra forduljon. A Vöröskereszt története is így kezdődött: egy emberrel, aki nem
Lehet, hogy még sosem gondolkodtál el rajta tudatosan, de vajon miért szereted annyira a tavasz illatát, a nyári napsütést, az őszi falevelek zizegését vagy a
Az a nap sosem múlt el igazán. Nem kopott meg, nem halványult, nem tűnt el a reggelek mögött, mint annyi más emlék. Mert volt valami,
Egy szellős, tiszta reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és csukott szemmel hallgatta a természet hangjait. A madarak csivitelése, a falevelek zizegése… és a könyv