Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.09.30.
Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az
Eszter egy késő decemberi reggelre ébredt, amikor a világra leereszkedett a téli csend. A hó éjjel vastag takaróként borította be a vidéket, és ahogy az
Egyszer régen, egy nyári délutánon, egy apa és fia a tengerparton sétáltak. A nap aranyszínű fénye lágyan megcsillant a hullámokon, ahogy a víz lassan nyaldosta
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy különleges méhecske, akit Buzznak hívtak. Buzznak nemcsak a természet szépsége volt az otthona, hanem a méhek világa egyik
Egyszer régen, egy virágokkal teli vidéki kertben, élt egy kislány, akit Lilinek hívtak. Lili olyan kicsi volt, hogy alig ért fel a nagy, fehérre festett
Egyszer volt, hol nem volt, egy kedves kisfiú, akit Samnek hívtak. Göndör, vörösesbarna haja olyan volt, mint a réz színű levelek ősszel, ahogy megcsillant rajtuk
Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű, zöld erdő közepén élt egy aranyos kis mókus, akit Mogyinak hívtak. Mogyoróbarna bundájával és mindig vidám természetével az
Egy kisváros szívében, ahol az idő szinte megállt, egy csendes őszi nap vége felé járunk. Az utcák kihaltak, az emberek már rég visszahúzódtak otthonaik melegébe,
Egy csendes délutánon, a napfény bágyadtan sütött be a konyha ablakán, arany színnel festve meg a padlót. A konyha általában nyugodt hely volt, de ma
Egy hűvös őszi reggel volt, amikor a köd lassan szétterült a város felett, és az ég szürke felhőkkel borította el a tájat. Az eső csendes
Egy titokzatos erdő mélyén, ahol az idő elfeledkezett róla, hogy teljen, és a fák magasra nyúltak az ég felé, egy kis lány üldögélt egy mohával
Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak
Van egy furcsa szokásunk. Ott állunk egy tengerparton, egy dombtetőn, vagy épp az erkélyünkön, és a nap utolsó sugarai lassan beleolvadnak a horizontba. Még mielőtt
„Az Idő Kertjének Ajándéka” Egy távoli, rejtett városban, ahol az utcák aranyporral szórtak, és a falak meleg fényt árasztottak, élt egy idős virágkészítő mester, Armand.
Egy csendes délután volt. A levegőben friss esőillat kavargott, a Mesefa levelei közt apró vízcseppek hintáztak. Balázs a fa tövében ült, lábát a nedves fűbe
Van egy kis dobozom a szekrény mélyén. Régi fényképek, mozijegyek, egy hajgumi, amit már évek óta nem hordok, egy biztonsági tű, amiről már nem tudom,
A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –
Egy délután, amikor az eső csak úgy suttogva esett, Balázs a Mesefa tövében kuporgott, kezében egy vizes könyvvel. Az oldalai kicsit összeragadtak, a betűk néhol
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az