Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.08.02.
Egyszer volt, hol nem volt, egy bájos kis faluban élt egy hároméves kislány, akit Annának hívtak. Anna mindig tele volt energiával és kíváncsisággal, és nem
Egyszer volt, hol nem volt, egy bájos kis faluban élt egy hároméves kislány, akit Annának hívtak. Anna mindig tele volt energiával és kíváncsisággal, és nem
Egy különleges éjszakán, a város régi színházában valami egészen varázslatos dolog történt. A nézők izgatottan várták a híres balerina, Isadora fellépését, akiről mindenki tudta, hogy
Egy régi, elhagyatott kastély egyik szobájában, ahol már régóta senki sem járt, egy madárkalitka lógott a mennyezetről. A kalitkában nem madár ült, hanem egy különös
A nap már magasan járt az égen, amikor Anna leült a verandára. A reggeli harmat még érezhető volt a levegőben, és a madarak vidám csiripelése
Egy különleges műterem mélyén, egy csendes kisváros szélén, élt és alkotott egy híres szobrász, akit csak „Mesternek” hívtak. A Mester nem csak a formák és
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma gyönyörű kék szemekkel és rendetlen fekete hajjal rendelkezett. Mindig az egyik kedvenc
Egy szürke, ködös reggelen találkoztam először a titokzatos fényképpel, amely megragadta a képzeletemet. A kép minimalistán volt komponálva, a színpaletta visszafogott, árnyalatai halványak és finomak.
Egy különleges estéről szól a történet, amelyen a világ legelbűvölőbb balerinája táncolt. Az est varázsa és csodája örökké élni fog azok szívében, akik jelen voltak.
A reggeli nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a fák lombjai között, amikor Péter elindult a szokásos biciklitúrájára. Az út, amin minden nap végighajtott, egy
A délutáni nap sugarai lágyan szűrődtek be az ablakon, megvilágítva a szobát, ahol Emma néni dolgozott. Hatvanas éveiben járt, de a szíve és lelke még
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
Egy szikrázó tavaszi reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, a tenyerében egy különös levelet forgatva. A varázskönyv ekkor halkan felnyílt, és a lapok között egy