Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.08.29.
Egy varázslatos világban, ahol az éjszaka soha nem ér véget, és a holdfény örökké ragyog, egy tündérmese bontakozott ki az égbolt és a föld között.
Egy varázslatos világban, ahol az éjszaka soha nem ér véget, és a holdfény örökké ragyog, egy tündérmese bontakozott ki az égbolt és a föld között.
A szél lágyan simogatta Párizs utcáit egy kora esti órán, amikor a nap utolsó sugarai még éppen csak megvilágították a várost, mielőtt átadták volna helyüket
Valahol mélyen az erdő szívében állt egy régi, fából készült kis ház, amelyet az idő és az elemek lassan, de biztosan kikezdtek. Az öreg ház
Valahol a távolban, egy festőien szép tájon, egy fiatal nő állt egy dombtetőn, arca a lenyugvó nap utolsó sugarait fürdette. A környező világ olyan volt,
Egy réges-régi üvegműhely poros polcain hevert egy különleges palack, amely kívülről ugyan egyszerűnek tűnt, ám belsejében egy egész világot rejtett. A palack belsejében egy toszkánai
Egy titokzatos művész kezei alatt született meg az a különleges festmény, amelyet csak a legkiválóbb művészeti galériák rejtett zugaiban lehetett fellelni. A mű címe: „Áttetsző
Egy napsütéses nyári reggelen, egy régi vidéki parasztház csendes belső szobájában, ahol az idő mintha megállt volna, egy egyszerű, mégis meleg hangulatú jelenet bontakozott ki.
Egy szürke, esős délutánon, egy rideg és letisztult szobában egy nő állt mozdulatlanul. A szoba fala és berendezése mind fekete-fehér volt, mintha az élet minden
Egyszer réges-régen, amikor a világot még csodák és misztériumok szőtték át, egy kis faluban élt egy gyermek, akiről azt beszélték, hogy különleges ajándékkal érkezett a
Egyszer volt, hol nem volt, egy mély, sűrű erdő közepén élt egy gorilla, akit egyszerűen csak „Tóbiásnak” hívtak. Tóbiás nem volt olyan, mint a többi
Egy ködös, nyúlós délutánon Balázs elbújt a Mesefa tövében. Aznap valahogy semmi nem volt elég érdekes. Az új játszóházban is járt már – csúszda, párnahegy,
„Makari, a csend őrzője” Afrika szívében, ahol az ég mindig egy kicsit közelebb van, és a föld hangjai évszázadok óta ugyanazt zúgják, élt egy orrszarvú,
A délután egészen jól alakult. Se különösebben jó, se rossz. Balázs a Mesefa alatt ült, és a nadrágján egy halvány lisztfoltot nézegetett. Aznap a nagymamája
„A tánc, amit senki sem látott – és mégis mindenki érzett” Réges-régen, egy kis falucska szélén, ahol a mező véget ért és az erdő kezdődött,
Egy szellős, zizegős délután Balázs a Mesefa alatt heverészett. Kezében egy botot forgatott, amiből egy pillangót akart faragni – vagy hajót… vagy talán egy fűnyíró
Ismerős érzés, ugye? Csak egy pillanatra akartál belenézni a galériába. Eredetileg valami mást kerestél – egy régi dokumentumot, egy emlékeztetőt talán. Aztán belebotlasz abba a
„A Láng, amely emlékeztetett” Valahol az idő és a tér peremén, ahol a világok nem érnek össze, de már majdnem találkoznak, állt egy kis kunyhó.
Aznap délután Balázs bokáig sárosan ült le a Mesefa tövébe. A nadrágján barnás pacák, a cipőjén csatakos foltok, a haján egy falevél csücsült. A keze
Mire jók a babonák, ha nem is hiszünk bennük? Esküvőre készülni olyan, mint belépni egy másik dimenzióba. Mindenki tanácsot oszt, javaslatokat hoz, és előkerülnek azok