Egy kép, egy történet
Egy kèp, egy történet – 2024.07.28.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma gyönyörű kék szemekkel és rendetlen fekete hajjal rendelkezett. Mindig az egyik kedvenc
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma gyönyörű kék szemekkel és rendetlen fekete hajjal rendelkezett. Mindig az egyik kedvenc
Egy szürke, ködös reggelen találkoztam először a titokzatos fényképpel, amely megragadta a képzeletemet. A kép minimalistán volt komponálva, a színpaletta visszafogott, árnyalatai halványak és finomak.
Egy különleges estéről szól a történet, amelyen a világ legelbűvölőbb balerinája táncolt. Az est varázsa és csodája örökké élni fog azok szívében, akik jelen voltak.
A reggeli nap első sugarai éppen csak átszűrődtek a fák lombjai között, amikor Péter elindult a szokásos biciklitúrájára. Az út, amin minden nap végighajtott, egy
A délutáni nap sugarai lágyan szűrődtek be az ablakon, megvilágítva a szobát, ahol Emma néni dolgozott. Hatvanas éveiben járt, de a szíve és lelke még
Egy nyári délutánon, amikor a nap sugarai aranyszínűre festették az eget, egy kisvárosi művészeti galériában különleges kiállítást rendeztek. A galéria központi darabja egy varázslatos festmény
Volt egyszer egy kis falu, melynek szélén egy régi, de bájos kis műterem állt. Ebben a műteremben élt és dolgozott Anna, a tehetséges festőnő, aki
Az eső csendesen kopogott az ablaküvegen, miközben az alkonyat lassan átadta helyét az éjszakának. Anna, a bájos, vörös göndör hajú kislány, aki alig múlt nyolcéves,
Egy csendes reggel, a nap első sugarai lágyan simogatták a város háztetőit. Anna korán ébredt, ahogy mindig, amikor egy különösen fontos nap várt rá. Ma
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy ember egy kis faluban, ahol a természet szépségei vették körül. Az ember neve András volt, és élete során
A nő, akiről nem kérdeztek elégszer – Egy történet egy mosolyról, amit nem felejt az idő sem A fotó régi volt. Vékony keretben, ezüstösen csillogó
Egy szeles, napsütéses délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A játszótéren nevetés, szavak, hangok cikáztak körülötte – valaki folyamatosan beszélt, mesélt, kérdezett, mondott… és nem
Fontos megjegyzés: Ez a cikk nem tudományos publikáció, és nem helyettesíti a szakértői forrásokat. Célja az ismeretterjesztés, közérthető formában. Ha az utóbbi napokban görgettél híroldalt,
Pamac, a színcica – Egy mese a világ összekeveredett színeiről Valahol, messze túl a reggeleken és túl a térképeken, volt egy kis falucska, ahol minden
Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra,
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Cili néni és a csendes reggelek – Egy történet arról, hogy hogyan lesz a világ szebb, ha valaki belül mosolyog Volt egyszer egy völgy, ahol
Egy ragyogó reggelen Balázs a Mesefa tövében nyújtózott egy nagyot. A napfény apró foltokat szórt a fűre, a madarak pedig elkezdték reggeli kórusukat. – Csip-csip-csip…
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy