Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.17.
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki
Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában
Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,
Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos hegyvidéken, ahol a köd örökké gomolygott a sziklák között, és a világ mintha egy álom és valóság határán
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos világ, ahol az álmok és a valóság határai elmosódtak. Ebben a különleges birodalomban élt egy fiatal lány, Lilla,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiatal lány, aki mindenkit lenyűgözött a kitartásával és szenvedélyével. A neve Amara volt, és álma
Egy nyugodt délután volt a város szélén, ahol az utcák csendjét csak néhány madár dala törte meg. Az árnyékok hosszúak voltak, ahogy a nap kezdett
Egy napsütéses reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és az ujjával dobolt a térdén. Valami kis ritmus motoszkált benne, valami, amit nem tudott kifejezni –
Van az a pillanat, amikor a nyaralás csúcspontja a vízparti ejtőzés. Napfény, hullámok, gyümölcsillatú naptej és az a jól megérdemelt nyugalom. Aztán… jön a törölköző.
„Luca és a búzavirágok” Luca öt és fél éves volt. Az „öt” már biztosnak számított, a „fél” pedig fontos volt neki, mert attól kicsit nagyobbnak
Balázs egy padon üldögélt a Mesefa tövében, lába a levegőben lógott. A tó csendes volt, csak egy-egy hullám fodrozta a felszínt. A túlparton házak sorakoztak,
Vannak érzések, amelyek nem hangosak. Nem szorítják ki a könnyeket, nem robbannak szét egy beszélgetésben, nem követelnek választ. Csak ott vannak. Lágyan, csendben, halkan ülnek
„Bőröm alatt mondatok vannak” Nem emlékezett már, mikor kezdődött. Talán amikor először mondták neki, hogy „ne légy túl hangos.” Talán amikor azt hallotta, hogy „ez
Egy tavaszi reggelen Balázs a Mesefa alatt feküdt, a fűben egy falevelet pörgetve. A levegő illata friss volt, mint amikor a világ újrakezdődik, és Balázs
„Ez az írás nem tudományos elemzés, hanem egy érzékeny megfigyelés arról, hogyan élnek köztünk – csendesen, mélyen – az introvertáltak.” Ha meghallod azt a szót,
„Kukucsország titkai” Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit mindenki csak Kukucsnak hívott. Nem azért, mert ez volt a neve – de