Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.17.
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki
Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában
Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,
Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos hegyvidéken, ahol a köd örökké gomolygott a sziklák között, és a világ mintha egy álom és valóság határán
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos világ, ahol az álmok és a valóság határai elmosódtak. Ebben a különleges birodalomban élt egy fiatal lány, Lilla,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiatal lány, aki mindenkit lenyűgözött a kitartásával és szenvedélyével. A neve Amara volt, és álma
Egy nyugodt délután volt a város szélén, ahol az utcák csendjét csak néhány madár dala törte meg. Az árnyékok hosszúak voltak, ahogy a nap kezdett
A balerina, aki festékből volt – A műterem kicsi volt, de benne mindig mozgott valami. A fények naponta táncot jártak a falakon, a festék illata
Egy esős, álmos délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. Az esőcseppek puhán pöttyözték a leveleket, mintha valaki csendesen dobolna egy takarón. Balázs az ölébe húzta
Képzeld el, hogy egy este, amikor végre elcsöndesedik a lakás, és te már mélyen alszol, a tárgyaid összeülnek egy kis megbeszélésre. Nem drámázni, nem panaszkodni.
Elira — A balerina, aki a lélekből táncolt – Egy történet a mozdulatok mesterségéről Elira kislány kora óta táncolt. De nem azért, mert valaki azt
Egy csípős reggelen Balázs a Mesefa alatt meleg teát kortyolgatott. Az iskolai hét kissé zsúfoltra sikerült, és most jó volt csak… ülni. – Van olyan
Valld be, ha azt mondom: „nyári frissítő ital”, mi jut eszedbe? Jeges limonádé, jeges tea, esetleg egy hideg görögdinnye smoothie. De… uborka?! Nos, készülj fel,
Pikó, az eső-tündér – Egy történet arról, hogy kicsinek lenni is lehet nagy dolog Az eső egész nap esett. Nem vihar volt ez, nem dühös
Egy szép, szellős délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A fák lombja halkan susogott, és Balázs csak ringatózott előre-hátra a saját képzeletében. A lábával apró
Van egy pillanat. Te csak üldögélsz a kanapén egy hosszú nap után, a fejed zsong, a telefonod merülőben. És valahogy mégis megnyitod az Instagramot. Bumm.