Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.17.
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
Valéria néni mindig is arról álmodott, hogy egyszer majd gyönyörű esküvői ruhában állhat az oltár előtt. Fiatal lányként azonban az élet közbeszólt: családi kötelességek, tanulmányok,
A régi, fekete-fehér fotó egy középkorú nőt ábrázol, akinek tündöklő kék szeme szinte átszúrja az idő fátylát. Ez a kép a nagymamámról, Annáról készült, aki
Egy kicsi, de elszánt egér Mózi, magára öltötte sárga sisakját, melyet valahol a padláson talált. Tudta, hogy ma különösen nagy kihívás vár rá. A konyhában
Liza mindig is szeretett rajzolni. Gyerekkorában minden szabadidejét papír és ceruza társaságában töltötte, és amikor végre elérkezett az ideje, hogy a középiskolában művészeti szakra jelentkezzen,
Egy tavaszi délutánon, amikor a nap arany sugarai átszűrődtek a felhőkön, Anna autójában ült, és csendben vezetett hazafelé. Az út, amit választott, mindig különleges helyet
Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kisváros szélén élt egy kislány, akinek neve Emma volt. Emma különleges gyerek volt, mindig mély gondolatokba merült, és
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos hegyvidéken, ahol a köd örökké gomolygott a sziklák között, és a világ mintha egy álom és valóság határán
Egyszer volt, hol nem volt, egy titokzatos világ, ahol az álmok és a valóság határai elmosódtak. Ebben a különleges birodalomban élt egy fiatal lány, Lilla,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis faluban élt egy fiatal lány, aki mindenkit lenyűgözött a kitartásával és szenvedélyével. A neve Amara volt, és álma
Egy nyugodt délután volt a város szélén, ahol az utcák csendjét csak néhány madár dala törte meg. Az árnyékok hosszúak voltak, ahogy a nap kezdett
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
Aiko kisgyerekként gyakran töltötte a nyári szüneteket nagyszülei kertjében, a város szélén, ahol a levegő csendes volt, és a fák beszéltek, ha elég halkan hallgattál.
Egy kora reggelen Balázs a Mesefa tövében üldögélt, miközben az ébredő város zajaival telt meg a levegő. A távolból dudálás hallatszott, nevetés, kopogó esőcseppek az
Nem kell nagy dolgokat tenned, hogy valakinek nagyot jelents. Volt már olyan napod, amikor valaki csak egy mondatot mondott, mégis egész napra veled maradt? Egy
Léna minden reggel ugyanazon az erdei ösvényen sétált végig, mielőtt munkába indult volna. Ez a csendes fél óra volt az, amikor úgy érezte, minden a
Egy szikrázó tavaszi reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, a tenyerében egy különös levelet forgatva. A varázskönyv ekkor halkan felnyílt, és a lapok között egy