Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.07.
Egyszer volt, hol nem volt, egy békés erdei tisztáson az első reggeli napfény arany sugarakat vetett a sűrű lombkoronán keresztül, varázslatos fény- és árnyjátékot teremtve.
Egyszer volt, hol nem volt, egy békés erdei tisztáson az első reggeli napfény arany sugarakat vetett a sűrű lombkoronán keresztül, varázslatos fény- és árnyjátékot teremtve.
Magasan a békés hegyek között, hóval borított fenyőfák között megbújt egy otthonos, rusztikus faház. A téli levegő tiszta és hűvös volt, az égbolt pedig mély,
Egyszer volt, hol nem volt, egy eldugott völgy mélyén fekvő kis középkori falu. A falut buja, zöld dombok és sűrű erdők vették körül. Kanyargós macskaköves
Egy nap, egy neves cukrászda mester alkotott valami igazán különlegeset. Az ötlet egy egyszerű banánból indult ki, de hamarosan valami varázslatos műalkotássá nőtte ki magát.
Volt egyszer egy kalandvágyó kutya, akit Barnabásnak hívtak. Barnabás nem volt egy átlagos terrier, ő egy különleges kalandor volt. Egyszer, amikor egy nyári reggelen Barnabás
A hajnali nap első sugarai éppen hogy csak megvilágították az erdő szélét, amikor Anna kilépett a kerti ajtón. A friss, hűvös levegőben mélyen beszívta a
A tavasz első napjai mindig különlegesek voltak a kis faluban. Az emberek türelmetlenül várták a virágok nyílását, a fák ébredését a hosszú tél után. Egyik
Egy gyönyörű tavaszi reggelen egy kis mackó, Misi, felébredt barlangjában. A nap első sugarai átszűrődtek a barlang száján, és Misi tudta, hogy ez a nap
Egy esős délutánon, amikor a város lakói sietve húzódtak fedél alá, egy fiatal lány, Anna, eltévedt a szűk sikátorok között. Egy rég elfeledett utcába botlott,
A nap már magasan járt az égen, amikor a versenyló és lovasa a pálya széléhez értek. A ló neve Villám volt, egy gyönyörű, barna paripa,
Egy napsütötte vasárnapon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A város felett messziről hallani lehetett a helikopterek surrogását. Aznap volt a nagy bemutató nap – repülők,
A „vonzás törvénye” – talán már hallottad ezt a kifejezést. Egyesek szerint ez csak spirituális maszlag, mások szerint életfilozófia, megint mások szerint a naplóírás és
„Az ember, aki csend lett” Gyerekként úgy tűnt, hogy az a férfi sosem fárad el. Mindig volt benne valami szilárdság – nem harsány, nem túlzó,
Aznap a Mesefa alatt különösen csend volt. Balázs nem játszott, nem hintázott a gyökereken. Csak ott ült. A kezében egy kis tárgyat szorongatott – egy
„Amikor a fény máshonnan jön” A kisfiú nem tudta, miért van most ennyi csend a házban. A reggelek máskor gyorsak voltak, tele kacagással, csattogó papucsokkal,
Aznap Balázs a Mesefa alatt játszott egy kék játékhajóval. Az egyik tócsát nevezte ki kikötőnek, a másikat tengerré, a bokrokat pedig viharos hullámoknak képzelte. De
Vannak szavak, amiknek a valódi jelentése nem ott van, ahol a betűk kezdődnek. Olyan mondatok, amik első hallásra megnyugtatóak, de egy pillanat múlva már csak
Az égen nem volt nap, sem hold. Csak fények, mintha valaki leejtette volna a szivárványt, és az fák között szivárgott volna szét – vöröstől az
Egy őszi délután Balázs a Mesefa alatt ült, és egy halom diót rakosgatott egymásra, mint tornyot. – Vajon mit csinál egy mókus, ha egyszer… már