Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2024.07.07.
Egyszer volt, hol nem volt, egy békés erdei tisztáson az első reggeli napfény arany sugarakat vetett a sűrű lombkoronán keresztül, varázslatos fény- és árnyjátékot teremtve.
Egyszer volt, hol nem volt, egy békés erdei tisztáson az első reggeli napfény arany sugarakat vetett a sűrű lombkoronán keresztül, varázslatos fény- és árnyjátékot teremtve.
Magasan a békés hegyek között, hóval borított fenyőfák között megbújt egy otthonos, rusztikus faház. A téli levegő tiszta és hűvös volt, az égbolt pedig mély,
Egyszer volt, hol nem volt, egy eldugott völgy mélyén fekvő kis középkori falu. A falut buja, zöld dombok és sűrű erdők vették körül. Kanyargós macskaköves
Egy nap, egy neves cukrászda mester alkotott valami igazán különlegeset. Az ötlet egy egyszerű banánból indult ki, de hamarosan valami varázslatos műalkotássá nőtte ki magát.
Volt egyszer egy kalandvágyó kutya, akit Barnabásnak hívtak. Barnabás nem volt egy átlagos terrier, ő egy különleges kalandor volt. Egyszer, amikor egy nyári reggelen Barnabás
A hajnali nap első sugarai éppen hogy csak megvilágították az erdő szélét, amikor Anna kilépett a kerti ajtón. A friss, hűvös levegőben mélyen beszívta a
A tavasz első napjai mindig különlegesek voltak a kis faluban. Az emberek türelmetlenül várták a virágok nyílását, a fák ébredését a hosszú tél után. Egyik
Egy gyönyörű tavaszi reggelen egy kis mackó, Misi, felébredt barlangjában. A nap első sugarai átszűrődtek a barlang száján, és Misi tudta, hogy ez a nap
Egy esős délutánon, amikor a város lakói sietve húzódtak fedél alá, egy fiatal lány, Anna, eltévedt a szűk sikátorok között. Egy rég elfeledett utcába botlott,
A nap már magasan járt az égen, amikor a versenyló és lovasa a pálya széléhez értek. A ló neve Villám volt, egy gyönyörű, barna paripa,
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
Egy borús délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap csak néha mutatta meg magát a felhők között, de Balázs nem bánta. Figyelte a saját
Ha van valami, ami nál nál gyorsabban visszarepít az időben, mint egy fotó vagy egy dal, akkor az az illat. A nyár illatai pedig külön
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Egy délután, amikor a kert madarai is halkan csiviteltek, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Ma valamiért nem volt kedve beszélni. Nem azért, mert szomorú volt.
A magyar népi bölcsességek világában kevés olyan közmondás van, amely ennyire szűkszavúan, mégis mélyen kifejezi az élet kiszámíthatatlanságát és az egzisztenciális bizonytalanságot, mint a „Köd
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Egy délután, amikor az ég alig dörzsölte ki a szemét, Balázs újra a Mesefa alá kuporodott. Az avar illata, a gyökerek melegsége ismerős volt. Ma
Volt egyszer egy nyár… vagy inkább sok nyár. Amikor nem volt klíma, nem volt mobil, és a „nyaralás” egy balatoni sátorhelyet vagy egy nagymama udvarát