Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.05.26.
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Gaston beagle volt. De nem akármilyen! A bundája selymes volt, a szeme huncut, mégis egy kicsit mélabús, mintha mindig épp egy régi sanzon refrénjére gondolt
Messze a világ zajától, ahol az utak már nem visznek tovább, csak vissza, ott terült el a tó. Nem volt térképen, de néha mégis odatalált
A tó partján, ahol a nap utolsó sugarai aranyhíddá nyúltak a vízen, nőtt egy különleges virág. Nem volt más, mint egyetlen pipacs – de nem
A nevét senki sem ejtette ki hangosan, csak őrizték a nyári poros utak, a mezők csendje, és az ecruszínű ég alatti párák. Az emberek csak
Egyszer, egy napsütötte reggelen, amikor a harmat még finoman gyöngyözött a páfrányok levelén, két aprócska jószág indult el világgá. Az egyik egy kiskutya volt –
Az éjszaka fekete volt, de ő nem félt a sötéttől. Ő a sötétből lett. A ronin már nem szolgált senkit. A pecsét, amit egykor mellkasán
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Ez nem olyan tánc volt, amit tanítani lehet. Nem voltak lépések, sem ritmus. Ez a tánc a csendből született – mint egy sóhaj, amit a
Lia egy délután, mikor a fény úgy szűrődött át a levegőn, mintha maga az idő pihent volna meg a mezők felett, észrevett egy különös dandeliont.
Pamac, a színcica – Egy mese a világ összekeveredett színeiről Valahol, messze túl a reggeleken és túl a térképeken, volt egy kis falucska, ahol minden
Egy puha, ölelős reggelen Balázs csendesen üldögélt a Mesefa tövében. Nem volt se szomorú, se igazán vidám. Csak úgy… vágyott valamire. Talán egy ölelésre. Olyanra,
Egy átlagos hétköznap délután. Belépsz a boltba, csak egy gyors bevásárlásra ugrasz be, de aztán ott találod magad a tejtermékes pult előtt, és csak bámulod
Cili néni és a csendes reggelek – Egy történet arról, hogy hogyan lesz a világ szebb, ha valaki belül mosolyog Volt egyszer egy völgy, ahol
Egy ragyogó reggelen Balázs a Mesefa tövében nyújtózott egy nagyot. A napfény apró foltokat szórt a fűre, a madarak pedig elkezdték reggeli kórusukat. – Csip-csip-csip…
Vannak napok, amikor minden okénak tűnik kívülről, mégis belül valami nem stimmel. Nem történt semmi látványos, nem sértett meg senki, nem volt tragédia. Csak egy
A balerina, aki festékből volt – A műterem kicsi volt, de benne mindig mozgott valami. A fények naponta táncot jártak a falakon, a festék illata
Egy esős, álmos délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. Az esőcseppek puhán pöttyözték a leveleket, mintha valaki csendesen dobolna egy takarón. Balázs az ölébe húzta
Képzeld el, hogy egy este, amikor végre elcsöndesedik a lakás, és te már mélyen alszol, a tárgyaid összeülnek egy kis megbeszélésre. Nem drámázni, nem panaszkodni.
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency