Egy kép, egy történet
2024.06.05.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két vidám és pajkos egérke, akiket mindenki csak Zizegőnek és Nyurafinak hívott. Egy régi, poros szekrény mélyén éltek,
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két vidám és pajkos egérke, akiket mindenki csak Zizegőnek és Nyurafinak hívott. Egy régi, poros szekrény mélyén éltek,
Amikor Alex asztronauta először lépett a Hold poros felszínére, nem gondolta volna, hogy síléccel a lábán fogja meghódítani ezt az égitestet. A Föld, mint egy
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázslatos város, ahol minden este megrendezték a híres Lámpafesztivált. A város lakói egész nap izgatottan készülődtek, hogy
Egyszer régen, egy varázslatos világban, élt egy tündér, akit Elara-nak hívtak. Elara különleges tündér volt, mert hófehér haja mindig kócos kontyban volt, mintha a szelek
A varázserdő titkai Mélyen a varázserdő mélyén, ahol a fák levelei ezüstös fényben csillogtak, ott élt egy kis tündér. Ő volt a fák őrzője, aki
Az idős asszony szemei mélyen a távolba révedtek, miközben a szél halk susogása körbeölelte őket. A Main Coon macska tisztelettudóan szemlélte a körülöttük lévő világot,
A varázslatos hamburger Egy kis utcai büfé mélyén, ahol a neonfények világították az éjszakát, állt egy rozoga asztal. A büfé tulajdonosa, Józsi bácsi, minden nap
Egykoron, a Varázslatok Birodalmában, ahol a Tündérek és a Mágikus Lények együtt élték mindennapjaikat, ott élt Lumina, a Fehér Szárnyú Tündér. Ő volt a Tea
Volt egyszer egy nagy baráti társaság, akik minden évben összegyűltek, hogy közösen ünnepeljék a barátságukat egy különleges pikniken. Az évek során a csoport tagjai számos
A Két Kiskutya Barátsága Egyszer régen, egy kis vidéki faluban, két kiskutya élt: Foltos és Csíkos. Foltos egy fehér bundájú, fekete foltokkal tarkított kutya volt,
Van valami varázslatos abban, amikor egy forró nyári nap után végre enyhül a levegő, a nap lebukik a látóhatáron, és megérkezik az este. A nyári
A téglaépület már rogyadozott, mégis makacsul állta az évszakokat. Régen pajtának épült, de az idők során átalakult – vagy inkább hozzáidomult azokhoz, akik benne dolgoztak.
Egy nyári délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és egy szív alakú levelet forgatott az ujjai között. A fa csendesen susogott, majd a varázskönyv megnyílt
Valami furcsa történt az utóbbi évtizedekben: egyre ritkábban csinálunk dolgokat csak úgy, a maguk öröméért. Ha már festünk, abból kiállítást akarunk. Ha kertészkedünk, legyen belőle
A kártyalap akkor bukkant fel, amikor már senki sem várt új lapot. Az asztal repedezett volt, az asztaltársaság hallgatag. Nem játszottak, már rég nem —
Egy hűvös, őszi estén Balázs a Mesefa tövében guggolt. A levelek halk zizegése közé valami új hang keveredett – egy kíváncsi susogás, mintha a fa
Múzeumba járni sokáig egyfajta ünnepi tevékenység volt. Iskolai kirándulások, különleges családi program, egy-egy szabad délután fénypontja. Manapság, a digitalizáció és az információk azonnali elérhetőségének korában,
Van valami egészen megfoghatatlan bája az esőnek. Amikor az égre borulnak a felhők, és az első cseppek koppanni kezdenek az ablakpárkányon, valami bennünk is átvált.
Ez nem olyan tánc volt, amit tanítani lehet. Nem voltak lépések, sem ritmus. Ez a tánc a csendből született – mint egy sóhaj, amit a