Egy kép, egy történet
„Egy vihar közeledett felénk, a déli óceánokról, hatalmas erejével, sötét fellegeivel. A lég már tele volt az ő energiájával; még az acélos, hideg óceáni levegő is megremegett előtte. A hajó, mint egy parányi pont az óriási, dühöngő óceánon, készült szembenézni ezzel a természet erejével.”
Ahogyan a nap sugarai megsimogatják a tájat, úgy fest a kép is, mintha a pillanat örökké tartana. Elgondolkodtató jelenet, mely megérinti a lélek legrejtettebb zugait.
Egy hűs nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a szél finoman simogatta az arcát. A levelek halkan zizegtek, mintha már tudták volna, hogy
Van egy nap az évben, amikor minden virág, ölelés és szívből jövő szó egyetlen irányba mutat: az édesanyák felé. És bár tudjuk, hogy ezt az
Van, aki már egy háromnapos kiruccanáshoz is precízen bepakolja a kis bőröndjét – külön neszesszer, külön cipőzsák, minden a helyén. Más inkább csak bedob néhány
A város szélén, egy üveggel fedett kis stúdióban élt egy különös balerina. Nem volt híres, nem volt színpadon sem – de mégis, aki látta őt
Manapság, amikor az információ folyamatosan áramlik a zsebünkben lapuló eszközökön keresztül, hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, hogy mindig és mindenhol tudhatunk a világ dolgairól. Pedig
Egy friss, tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, ölében a varázskönyvvel. A nap sugarai melegen melengették a földet, és a madarak is úgy énekeltek,
Van, aki már reggel 6:45-kor pipálja az első pontot a to-do listáján, más meg fél 11-kor jön rá, hogy „úgyis alakul valahogy a nap”. Na
Reggel volt, de nem akármilyen. Az a fajta nap, amikor a levegő még kicsit hűvös, de már tele van ígéretekkel. Jaylen kilépett a házból, és
Egy meleg, aranyló délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, és a szél játékosan borzolta a haját. A madarak csiviteltek, a fű susogott, és Balázs hangosan
