Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.08.27.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
A Hold meséje Volt egyszer egy kisfiú, akit Ádámnak hívtak. Ádám gyakran érezte magát magányosnak, mert szülei sokat dolgoztak, a barátai pedig messze laktak. Egyik
A királynő nyakéke Volt egyszer egy királyság, amelyet bölcsességéről és békéjéről ismertek. Az uralkodó, Izolda királynő, nem csupán szépségével, hanem jóságával hódította meg népe szívét.
A hegyek mélyén, ahol a sziklák évezredeken át őrizték a csend titkát, élt egy fiatal szerzetes, Arjun. Egész életében a békét kereste, de a lelke
A lány és a pillangók Volt egyszer egy lány, akit mindenki különösnek tartott a faluban. Nem azért, mert feltűnően más lett volna, hanem mert túl
A kiskutya alig néhány napja került új otthonába. A ház tele volt új illatokkal, zajokkal, minden sarkában felfedeznivaló rejlett. Lelkesedése határtalan volt, apró farkát szüntelenül
Aron és a Csillagsárkány I. fejezet – A fiú, aki mindig az eget nézte A falu emberei gyakran mosolyogtak, amikor meglátták Aront a dombtetőn ülni,
Volt egyszer egy falucska, amelyet végtelennek tűnő búzamezők öleltek körül. A falu szélén, egy öreg tölgyfa mellett állt a mező leghíresebb őrzője: egy madárijesztő, akit
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt, és a fák levelein átszűrődő fényt nézte. A szél úgy susogott, mintha hullámokat sodorna a partra. –
Egyszer, nagyon régen, amikor a csillagok még közelebb ültek az égre, élt egy különleges Őrző. Nem volt sem férfi, sem nő, inkább maga az Idő
Egykor régen, amikor a világ még nem könyvekből tanult, hanem könyvek teremtették magát a világot, állt egy különleges kötet a pusztaság közepén. A borítója fekete
Egy különösen hűvös, szeles délelőttön Balázs újra a Mesefánál üldögélt. Vastag sálba burkolózott, és a levelek zizegését hallgatta. A fa ágain kis jégcsapok csilingeltek, mint
Egy régi ház napsütötte szobájában egy kislány ült az asztalnál. Előtte egy gömbölyű akváriumban aranyhal úszkált, mellette pedig hófehér kiscica kuporgott, és hatalmas, kerek szemekkel
Egy szép őszi délután Balázs ismét a Mesefához sietett. A levelek már sárgába, bordóba öltöztek, és puhán ropogtak a cipője alatt. Leült a fa tövébe,
Egy kicsiny hegyi faluban élt egy öregember, akit mindenki csak úgy ismert: „a Hold barátja”. Minden este, amikor a falu házai elcsendesedtek, és a kutyák
Egy szomorkás, esős délután Balázs az ablaknál üldögélt. Az udvaron vízcseppek futottak versenyt a párkány szélén, és odakint a világ szürke és nedves volt. –