Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.17.
Egy kisváros szívében, egy hangulatos kis kézműves bolt állt, amely tele volt apró csodákkal. Az emberek szerettek ide betérni, mert minden polcon rejtőzött valami különleges
Egy kisváros szívében, egy hangulatos kis kézműves bolt állt, amely tele volt apró csodákkal. Az emberek szerettek ide betérni, mert minden polcon rejtőzött valami különleges
A terem csendes volt, csupán a halvány, vöröses füst kavargott a fekete padló felett, mintha maga az éjszaka lehelete táncolna a felszínen. A fények tompán
A régi kőfal már régóta ott állt a mező szélén, ahol az idő nyomai meglátszottak rajta. Mohás kövek, repedések, és a kis növények, melyek makacsul
Egy elbűvölő kisváros szélén, ahol a virágok mindig illatosak, és a felhők vattacukorként lebegnek az égen, élt egy apró corgi, akit Pufinak hívtak. Pufi nem
Valahol, egy elfeledett völgy mélyén, ahol a szél halk dalokat suttog a fák lombjai között, állt egy magányos üveggömb. Nem volt egy közönséges dísztárgy, nem
Ott, ahol az ég sosem fakul el, és a szél halk suttogással hozza magával az álmokat, élt egy angyal, akit Senának hívtak. Sena nem volt
Málna, a kis vörös cica, különleges volt. Nem csak azért, mert a bundája úgy csillogott, mintha apró aranyszálak szőtték volna, hanem mert a szíve mélyén
A régi pályaudvar épülete hosszú évek óta üresen állt. Az egykor zsúfolt peronok, ahol emberek búcsúzkodtak és újra találkoztak, most csendben porosodtak. A sínek helyén
Egy csendes, csillagfényes estén, egy kisváros szélén, ahol az utcákon aranyló fények hunyorogtak, élt egy kutya, akit mindenki csak Aranynak hívott. Arany egy gyönyörű, aranyszőrű
A téli erdő mélyén, ahol a hó hangtalanul takarta be a tájat, egy tó feküdt mozdulatlanul. Jeges felszíne sima volt, akár egy tükör, mely titkokat
Egy nap, amikor Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a varázskönyv halk zizegéssel kinyílt. A lapok közül fény áradt, és máris új történet született… Magasan, egy
Március 27-én a reflektorfény a világ színházaira irányul – ekkor ünnepeljük a Színházi Világnapot, amelyet 1961 óta a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére tartanak meg.
A napsütés játékosan szűrődött be a nagy konyha ablakain, arany fényt hintve a hófehér pultokra és a csillogó csempére. A levegőben frissen sült kenyér és…
Egy különösen szép nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok halkan susogni kezdtek, majd megjelent egy új mese:
Van valami varázslatos abban, amikor egy nap egyszerűen jól indul. Lehet, hogy egy csésze forró kávéval kezdődik, egy kedves üzenettel, vagy csak azzal, hogy észreveszed,
A sivatag felett lemenő nap lángoló arannyal festette be az eget, ahogy a forróság lassan átadta helyét az esti nyugalomnak. A horizonton a homok hullámzott,
Egy nyári délután, amikor a nap már alacsonyan járt az égen, Balázs a Mesefa árnyékába telepedett. A varázskönyv lapjai meg-meglebbentek a szélben, majd halkan felnyíltak.
Március 25. különleges jelentéssel bír: ez a nap a magzatgyermekek világnapja, amely az élet kezdetének szépségére, értékére és méltóságára irányítja a figyelmet. Ez a világnap
Van az a ritka művészi alkotás, ami nemcsak egyszerűen elmesél egy történetet, hanem tükörré válik, amit minden egyes újranézéskor másképp látunk – mert mi magunk
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency