Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.07.03.
Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a
Tikitaka, a dzsungel őre – egy színes csőrű igazságkereső meséje Mélyen a Dzselapa-esőerdő szívében, ahol a levegő mindig párás, a lombok örökké zöldek, és a
Csiribiri, a szivárványszínű elefánt – egy kedves mese egy különleges kis ormányosról Volt egyszer, nagyon messze innen, egy dzsungel, amit még a madarak is csak
Egyszer nagyon régen, egy olyan erdő mélyén, amit még a térképek sem mertek lerajzolni, élt egy aprócska lény. Bundája puha volt, mint a hajnali köd,
A fekete kalapos nő Senki sem tudta, honnan jött. A galéria csendes megnyitóján tűnt fel először — egyenes tartással, fekete kalapban, hófehér zakóban, mintha egy
Ahol az idő kettéválik – Egy történet a fiúról, aki nem választott, csak ment tovább Volt egyszer egy fiú, aki mindig akkor indult el, amikor
A nő, akiről nem kérdeztek elégszer – Egy történet egy mosolyról, amit nem felejt az idő sem A fotó régi volt. Vékony keretben, ezüstösen csillogó
Pamac, a színcica – Egy mese a világ összekeveredett színeiről Valahol, messze túl a reggeleken és túl a térképeken, volt egy kis falucska, ahol minden
Cili néni és a csendes reggelek – Egy történet arról, hogy hogyan lesz a világ szebb, ha valaki belül mosolyog Volt egyszer egy völgy, ahol
Elira — A balerina, aki a lélekből táncolt – Egy történet a mozdulatok mesterségéről Elira kislány kora óta táncolt. De nem azért, mert valaki azt
Pikó, az eső-tündér – Egy történet arról, hogy kicsinek lenni is lehet nagy dolog Az eső egész nap esett. Nem vihar volt ez, nem dühös
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
Van valami varázslatos abban, amikor hosszú, forró napok után megérkezik az első eső. A levegő megváltozik, a szél másként fúj, és az orrunkba kúszik egy