Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.22.
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
Lili nem szerette a reggeleket. Nem gyűlölte őket, csak… nem bízott bennük. Mert a reggelek kiszámíthatatlan dolgok voltak. Néha túl hidegek, máskor túl világosak, és
A nő, aki vízre lépett – Egy történet arról, amikor a lélek táncolni kezd Nem volt neve. Legalábbis senki nem tudta. Amikor megérkezett, a tó
Tilo, a teknős és a zátony titka – Egy tenger alatti utazás meséje Valahol messze, ahol a napfény táncol a tenger tetején, és a víz
Timia és a méhecske – Egy különleges barátság története Egyszer, valahol a dzsungel szélén, élt egy fiatal tigrislány, akit Timiának hívtak. Timia nem volt olyan,
Bumbi, a borzas madár, aki napraforgót hozott – Egy kedves történet a jókedv erejéről Volt egyszer egy madárka, akit Bumbinak hívtak. Nem volt valami sima
A Nő, aki a felhőkből öltözködött – Egy történet az esőhöz táncoló léptekről Réges-régen, egy olyan város felett, ahol a felhők ismertek minden utcát, élt
A kisfiú és a madárka – Egy történet a kert csendjéről A kert régi volt, de gyönyörű. Egy idős tölgy állt benne, ágai oly szélesen
A kis panda, aki megtanulta a szívet rajzolni – Bájos történet a kedvességről Volt egyszer egy kis panda, akit Linlinnek hívtak. Még alig volt másfél
Az üvegbe zárt Fűszerárus – Egy apró történet az idő illatáról Egyszer régen, egy messzi keleti város egyik eldugott sikátorában állt egy különös bolt: Az
Volt egyszer egy könyvtár, ahová csak azok juthattak be, akik igazán szerették a történeteket. Nem a felszínes olvasók, nem a rohanók — hanem azok, akik
Van valami varázslatos abban, amikor hosszú, forró napok után megérkezik az első eső. A levegő megváltozik, a szél másként fúj, és az orrunkba kúszik egy
„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,
Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak
Van egy furcsa szokásunk. Ott állunk egy tengerparton, egy dombtetőn, vagy épp az erkélyünkön, és a nap utolsó sugarai lassan beleolvadnak a horizontba. Még mielőtt
„Az Idő Kertjének Ajándéka” Egy távoli, rejtett városban, ahol az utcák aranyporral szórtak, és a falak meleg fényt árasztottak, élt egy idős virágkészítő mester, Armand.
Egy csendes délután volt. A levegőben friss esőillat kavargott, a Mesefa levelei közt apró vízcseppek hintáztak. Balázs a fa tövében ült, lábát a nedves fűbe
Van egy kis dobozom a szekrény mélyén. Régi fényképek, mozijegyek, egy hajgumi, amit már évek óta nem hordok, egy biztonsági tű, amiről már nem tudom,
A csend esernyője- egy szívhez szóló történet Valahol Kelet-Ázsiában, a fák ködbe burkolt lombjai alatt, egy kicsiny hegyi kolostor állt, ahol idő nem múlt –
Egy délután, amikor az eső csak úgy suttogva esett, Balázs a Mesefa tövében kuporgott, kezében egy vizes könyvvel. Az oldalai kicsit összeragadtak, a betűk néhol