Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.09.06.
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Az erdő mélyén, ahol a napfény arany sugara csak apró réseken át szűrődik le, élt egy különleges lény, akit az emberek ritkán láthattak. Ő volt
Az eső már órák óta zuhogott. Az utcákon hömpölygött a víz, a felnőttek sietve lépkedtek, esernyőik alatt keresve menedéket. De a kisfiú, akit Tomikának hívtak,
Egy régi kisváros peremén, ahol a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki estefelé, állt egy rozoga hinta. A kötelek már kicsit megkoptak, de a deszkája
Egy napsütötte, buja erdő mélyén, ahol a levelek között madarak trilláztak és a színes virágok illata szállt a levegőben, élt egy kis orangután, Kiko, és
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb
Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert
Egyszer réges-régen, egy apró város szélén, három tudós barát minden éjjel összegyűlt, hogy az eget kémlelje. Ők voltak az „Égi Három”, akik nemcsak a csillagokat
Volt egyszer egy kis teknős, akit mindenki csak Tengerinek hívott. Nem azért, mert különlegesebb lett volna a többieknél, hanem mert ő volt az, aki mindig
Egy tó partján, ahol a víz olyan tisztán csillogott, hogy az égboltot és a felhőket is tökéletesen visszatükrözte, egy különös pillangó született. Nem virágokból és
A Napfényversenypályán már kora reggeltől pezsegtek az izgalmak. A tribünökön zsivajlott a tömeg, a napfény pedig úgy táncolt a színes zászlókon, mintha maga is kíváncsi
Hópelyhecskék Falucska a világ egyik legbékésebb helyén húzódott meg, ahol minden ház olyan volt, mintha mézeskalácsból gyúrták volna. A tetőkön vastagon ült a hó, az
A reggel csendesen simította végig a műterem ablakát. A halvány napsugár úgy kúszott be a deszkapadlóra, mintha halkan kopogtatna, engedélyt kérve, hogy beléphessen. Odabent minden
Az öreg hölgy minden reggel ugyanazzal a mosollyal lépett ki a házából. A szomszédok megszokták már, hogy mindig köszön, mindig van egy kedves szava, és
Az asztalon csend honolt, csak a ceruza halk súrlódása hallatszott. A lány ujjai könnyedén siklottak a papíron, mintha nem is vonalakat, hanem gondolatokat rajzolna. Előtte
Volt egyszer egy ember, aki szerette figyelni, hogyan működik a világ. A fogaskerekek forgását, a nap felkelését, a szívek ritmusát. Egy napon észrevette, hogy minden
A régi ház padlásán por lepte a bútorokat, a levegőben pedig fanyar emlékillat kavargott. Emma egy régi ládát nyitott ki, és a tetején egy fakó
Volt egyszer egy város, amelyet mindig aranyló fény borított be, még akkor is, ha a világ más tájain sötét eső hullott. Az emberek azt mondták,
Volt egyszer egy ember, aki hosszú ideje keresett valamit, bár nem tudta pontosan, mit. Reggelente elindult az erdőbe, esténként pedig visszatért a házába, de mindig