Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.02.02.
Egy napsütötte, felhőtlen égbolt alatt egy hatalmas, büszke gólya repült, csőrében egy díszes fonott kosarat tartva. A kosárban egy apró, huncut szemű baba üldögélt, zöld
Egy napsütötte, felhőtlen égbolt alatt egy hatalmas, büszke gólya repült, csőrében egy díszes fonott kosarat tartva. A kosárban egy apró, huncut szemű baba üldögélt, zöld
Valahol egy mesebeli világban, a felhők fölött, létezett egy különös kis lebegő sziget. Apró, de varázslatos volt: vörös levelű bonsai fa állt a szélén, gyökerei
Volt egyszer egy elbűvölő, titokzatos táj, amelyet mindenki csak úgy emlegetett: a Csendek Tója. Az égbolt alján, egy hatalmas erdő közepén pihent egy kristálytiszta, hegyek
Egy hófehér, mesés világban, ahol a szívek formájú szellők suhogtak, egy kislány, Lia, ült a szoba közepén csizmájában és a kedvenc farmerében, amit teleaggattak szívecskés
Egy ősi, mesebeli erdőben élt egy különös lény, akit egyszerre hívtak Tigrisnek és Macskának. Hatalmas, méltóságteljes teste olyan volt, mint egy ragyogó fekete tigrisé, mégis
Valahol a világ végén, egy eldugott tengerparton élt egy fiatal nő, Elara, aki születése óta az óceán hívását hallotta. Minden reggel, amikor a nap sugarai
A nap alig bukott fel a hegyek mögött, a halvány fények bronz és ezüst árnyékot vetettek a zúzmarás tájra. A csendes erdei ösvényen egy különleges
A nap lassan lemenőben volt, arany és mélyvörös sugarai beragyogták a szavannát. A fűszálak között egy oroszlán állt, méltóságteljesen és büszkén, mintha az egész világ
A szoba csendes volt, a levegőt betöltötte a hiány szomorú súlya. A sarkában, a kedvenc helyén, egy fekete labrador feküdt, szinte mozdulatlanul. A kutya mély,
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
A reggel csendesen ébredt a tengerparton. A homok még hűvös volt a láb alatt, a felhők puhán úsztak az égen, és a sirályok messziről kiáltoztak,
Egy nap, amikor Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a varázskönyv halk zizegéssel kinyílt. A lapok közül fény áradt, és máris új történet született… Magasan, egy
Március 27-én a reflektorfény a világ színházaira irányul – ekkor ünnepeljük a Színházi Világnapot, amelyet 1961 óta a Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) kezdeményezésére tartanak meg.
A napsütés játékosan szűrődött be a nagy konyha ablakain, arany fényt hintve a hófehér pultokra és a csillogó csempére. A levegőben frissen sült kenyér és…
Egy különösen szép nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és ahogy kinyitotta a varázskönyvet, a lapok halkan susogni kezdtek, majd megjelent egy új mese:
Van valami varázslatos abban, amikor egy nap egyszerűen jól indul. Lehet, hogy egy csésze forró kávéval kezdődik, egy kedves üzenettel, vagy csak azzal, hogy észreveszed,
A sivatag felett lemenő nap lángoló arannyal festette be az eget, ahogy a forróság lassan átadta helyét az esti nyugalomnak. A horizonton a homok hullámzott,
Egy nyári délután, amikor a nap már alacsonyan járt az égen, Balázs a Mesefa árnyékába telepedett. A varázskönyv lapjai meg-meglebbentek a szélben, majd halkan felnyíltak.
Március 25. különleges jelentéssel bír: ez a nap a magzatgyermekek világnapja, amely az élet kezdetének szépségére, értékére és méltóságára irányítja a figyelmet. Ez a világnap
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency