Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.09.06.
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Az erdő mélyén élt egy szorgalmas harkály, akit mindenki csak úgy ismert: a Fafaragó. Nem volt elég neki, hogy rovarokat keressen a törzsekben – minden
Az erdő mélyén, ahol a napfény arany sugara csak apró réseken át szűrődik le, élt egy különleges lény, akit az emberek ritkán láthattak. Ő volt
Az eső már órák óta zuhogott. Az utcákon hömpölygött a víz, a felnőttek sietve lépkedtek, esernyőik alatt keresve menedéket. De a kisfiú, akit Tomikának hívtak,
Egy régi kisváros peremén, ahol a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki estefelé, állt egy rozoga hinta. A kötelek már kicsit megkoptak, de a deszkája
Egy napsütötte, buja erdő mélyén, ahol a levelek között madarak trilláztak és a színes virágok illata szállt a levegőben, élt egy kis orangután, Kiko, és
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb
Egyszer régen, amikor az álmok és a valóság még kéz a kézben jártak, élt egy különleges nő, akit mindenki csak Hajnalfénynek nevezett. Nem azért, mert
Egyszer réges-régen, egy apró város szélén, három tudós barát minden éjjel összegyűlt, hogy az eget kémlelje. Ők voltak az „Égi Három”, akik nemcsak a csillagokat
Volt egyszer egy kis teknős, akit mindenki csak Tengerinek hívott. Nem azért, mert különlegesebb lett volna a többieknél, hanem mert ő volt az, aki mindig
Egy tó partján, ahol a víz olyan tisztán csillogott, hogy az égboltot és a felhőket is tökéletesen visszatükrözte, egy különös pillangó született. Nem virágokból és
Az idő különös dolog. Folyamatosan telik, de sosem tudjuk megfogni. A múlt már mögöttünk van, a jövő még előttünk, és közben csak a jelen pillanatot
Amikor a nap már elbújik a hegyek mögött, és az ég színe lassan kékről mélylilára vált, akkor kezdődik el az, amit az emberek sosem látnak:
Az égbolt halvány rózsaszínbe öltözött azon a reggelen, amikor Balázs a Mesefa alá érkezett. A fa ágai mintha még álmodtak volna: lassan, lustán ringtak a
Van egy kérdés, amely egyszerűnek tűnik, mégis újra és újra megakaszt bennünket. Egyetlen rövid szó: „Mit?” Ez a kérdés a konkrétumokról szól. Míg a „miért”
Egy kis falusi műhelyben, ahol mindig érezni lehetett a festékek illatát, egy festő élt, aki minden reggel új képeket alkotott. Virágokat, tájakat, madarakat és pillangókat
Egy különösen nyugodt reggelen Balázs a Mesefa alatt ült. A fa hatalmas koronája puhán árnyékolta be a kis rétet, és a levelek úgy zizegtek, mint
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Egy nyári reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fa hatalmas koronája mintha maga is a Nap fényét gyűjtötte volna össze: aranyló levelei halk csengőszóval