Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.08.27.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
A Hold meséje Volt egyszer egy kisfiú, akit Ádámnak hívtak. Ádám gyakran érezte magát magányosnak, mert szülei sokat dolgoztak, a barátai pedig messze laktak. Egyik
A királynő nyakéke Volt egyszer egy királyság, amelyet bölcsességéről és békéjéről ismertek. Az uralkodó, Izolda királynő, nem csupán szépségével, hanem jóságával hódította meg népe szívét.
A hegyek mélyén, ahol a sziklák évezredeken át őrizték a csend titkát, élt egy fiatal szerzetes, Arjun. Egész életében a békét kereste, de a lelke
A lány és a pillangók Volt egyszer egy lány, akit mindenki különösnek tartott a faluban. Nem azért, mert feltűnően más lett volna, hanem mert túl
A kiskutya alig néhány napja került új otthonába. A ház tele volt új illatokkal, zajokkal, minden sarkában felfedeznivaló rejlett. Lelkesedése határtalan volt, apró farkát szüntelenül
Aron és a Csillagsárkány I. fejezet – A fiú, aki mindig az eget nézte A falu emberei gyakran mosolyogtak, amikor meglátták Aront a dombtetőn ülni,
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,
Egyszer, messze délen, ahol a jég és a hó uralja a tájat, élt egy apró pingvinfióka, akit Panninak hívtak. Ő más volt, mint a többiek.
Egy délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a távolban játszó kutyákat nézte. Figyelte, ahogy szaladgálnak, hancúroznak, majd együtt pihennek. – Vajon miről beszélgethetnek a
Volt egyszer egy különös városka, ahol az emberek azt mondták: az idő itt lassabban múlik, mint másutt. Nem az órák jártak lassabban, hanem valahogy minden
Egy reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a madarakat figyelte. A fecskék cikázva repültek, a galambok lassan köröztek az égen. – Milyen lehet onnan
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szél játékosan fújta a haját. – Mesefa, sokszor mondják,
Egy borongós délután Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A lombok közt a szél olyan hangot keltett, mintha valaki lassan dobolna. – Milyen lehet olyan állatnak
Egyszer, nem is olyan messze innen, egy kis faluban állt egy ház, amelynek szíve a konyha volt. Nem akármiért mondták így: ebben a konyhában mindig
Egy nyári délután Balázs a Mesefa alatt pihent. A patak partján ült, kavicsokat görgetett a kezében, és nézte, ahogy a víz lassan, türelmesen kanyarog. –