Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.08.27.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
A Flamingók városa – A Fény Kupolájának legendája Volt egyszer egy tó, amely nem csupán vízzel telt, hanem a hajnal és az alkony színeivel is.
Egy napsütéses délutánon, Róma szívében, a Trevi-kút hűvös vizének csobogása közepette egy kisfiú játszott. Nem volt rajta ing, csak felgyűrt nadrág, és a térdén itt-ott
Az Aranymosolyú Királynő Volt egyszer egy birodalom, amelyet a Nap és a Csillagok áldottak meg. A nép úgy mesélte, hogy amikor megszületett a királynőjük, a
Egy apró kávézóban, ahol a reggeli napfény üvegen keresztül csillogott a faasztalokon, mindig sorban álltak az emberek. Nemcsak a friss pékáru és az illatos kávé
A Hold meséje Volt egyszer egy kisfiú, akit Ádámnak hívtak. Ádám gyakran érezte magát magányosnak, mert szülei sokat dolgoztak, a barátai pedig messze laktak. Egyik
A királynő nyakéke Volt egyszer egy királyság, amelyet bölcsességéről és békéjéről ismertek. Az uralkodó, Izolda királynő, nem csupán szépségével, hanem jóságával hódította meg népe szívét.
A hegyek mélyén, ahol a sziklák évezredeken át őrizték a csend titkát, élt egy fiatal szerzetes, Arjun. Egész életében a békét kereste, de a lelke
A lány és a pillangók Volt egyszer egy lány, akit mindenki különösnek tartott a faluban. Nem azért, mert feltűnően más lett volna, hanem mert túl
A kiskutya alig néhány napja került új otthonába. A ház tele volt új illatokkal, zajokkal, minden sarkában felfedeznivaló rejlett. Lelkesedése határtalan volt, apró farkát szüntelenül
Aron és a Csillagsárkány I. fejezet – A fiú, aki mindig az eget nézte A falu emberei gyakran mosolyogtak, amikor meglátták Aront a dombtetőn ülni,
Volt egyszer egy fiú, akit mindenki csak úgy ismert: Áron, aki keresi a színeket. A város, ahol élt, szürke volt és hangtalan. Az emberek siettek,
Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi város a hegyek között, ahol a szél mindig fújt, de minden mégis fakónak tűnt. A házak szürkére kopottak
Egyszer, valahol a harmat és a napfény között, élt egy különös lány: Liora. A haja mintha tintából és virágporból készült volna, és amikor mozdult, a
Egyszer volt, hol nem volt, egy tél, amely túl hosszúra nyúlt. A föld fehér takaró alatt aludt, a fák némán álltak, s a világ minden
Magasan az ég tetején élt a Nap. Minden reggel elsőként ébredt, és boldogan nyújtózott a felhők fölött. Szerette, ha a világ fényben úszik, szerette látni,
A nap aranyló fényben szórta sugarait a rétre. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta, ahogy a szél lágyan zizegteti a leveleket. A fa mély,
A hegyek fölött, a völgyeken át, a tengerek felett és a rétek fölött utazott a Szél. Nem volt otthona, nem volt alakja, és senki sem
A délutáni nap aranyfénye puhán szűrődött át a Mesefa levelein. Balázs a fa tövében ült, lábait keresztbe tette, és kíváncsian nézett fel a magasba. –
A hegyek ölelésében, ahol a köd reggelente lágyan simogatja a fenyők ágait, élt egy aprócska forrás. Tiszta volt, friss és bátortalan. A víz halkan csordogált,