Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.11
A part, ahol az idő elfelejtett járni – Egy történet a csillagfényes tengeröbölről A világ tele van helyekkel, amik túlságosan is zajosak, túlságosan is gyorsak.
A part, ahol az idő elfelejtett járni – Egy történet a csillagfényes tengeröbölről A világ tele van helyekkel, amik túlságosan is zajosak, túlságosan is gyorsak.
Volt egyszer egy tó, amit kevesen ismertek. Nem volt rajta térképen, nem vezettek oda utak — de aki megtalálta, soha nem feledte el. A tó
Az angliai Lake District tájai olyanok, mintha a felhők maguk festették volna meg őket — néha ködfátyolba burkolóznak, máskor a napfény csillogtatja a tavakat és
A kristálytiszta patak egy mély erdőn át kanyargott, ahol a fák lombjai úgy szűrték meg a fényt, mintha apró csillagok hullottak volna a vízre. Az
Réges-régen, egy kert mélyén, ahol a virágok csak éjjel nyíltak, és a levegő illata olyan volt, mint az álombeli emlékeké, élt egy különleges pillangó. Nem
Volt egyszer egy kis svájci falucska, mélyen a hegyek ölelésében, ahol a házak fából készültek, és az ablakpárkányokon mindig volt friss virág. A falu lakói
Minden tavasszal, amikor a szél lágyabban fújt, és a díszalmafák első virágai kinyíltak, egy keleti kék madár tért vissza ugyanarra az ágra. A fa nem
A város szélén állt egy apró stúdió, tele üvegdarabokkal. Nem az a fajta hely volt, ahová csak úgy betér az ember – ide azok jöttek,
Hangya úrfi, más néven Antal, mindig is különc volt a bolyban. Míg a többiek szorgosan cipelték a morzsákat és építették a járatokat, ő titokban a
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny
Van valami egészen ősi abban, amikor emberek együtt ünnepelnek. Amikor nem számít a nyelv, a kultúra, a vallás, csak az, hogy színesek a ruhák, hangos
„Őszi út, ahol nincsenek kérdések” Azt mondják, az ember akkor mosolyog őszintén, amikor nincs benne semmi, amit rejtegetni próbál. Áron ilyen mosollyal lépett be az
Van az a pillanat, amikor csend van a szobában, és gyanús, hogy valami készül. Aztán megpillantasz egy kisgyereket, aki kanalat dug egy plüssmedve szájába, komoly
„Szikra, a tó apró őrzője” A nagyerdő szélén, ahol a fák csendje találkozik a kövek türelmével, rejtőzött egy kis tó, amit csak azok találtak meg,
Aznap délután Balázs egy különösen szép követ talált. Simára csiszolta a patak, olyan volt, mint egy mini lapos kavicsvilág: egyik oldala sötétzöld, a másik barna,
Ha valaha elutaztál egy másik országba, és azon kaptad magad, hogy furcsán néznek rád egy teljesen ártatlan mozdulat után – akkor már tudod, miről szól
„Az Emlékező-tó legendája” Valahol, túl a térképek szélén, túl az ismert hegyvonulatokon, volt egy völgy, amit soha senki nem nevezett el. Az ott élők egyszerűen
– Emléktextilek, elvarratlan szálak és a nő, aki még mindig ott él bennük Az a ruha… az a régi ruha a szekrény hátuljában Tudod, melyikről
„A Lángbagoly és a Csillagcsend” Valahol messze, ahol az égbolt sosem alszik, és a holdat még az idő is tiszteli, ott élt egy különleges lény