Életmód
Halolaj – apró kapszulák nagy ereje
Képzeld el, hogy van egy aprócska kapszula, ami az óceán erejét hordozza. Ez a halolaj: egy természetes, évszázadok óta ismert kincs, amit zsíros tengeri halakból
Képzeld el, hogy van egy aprócska kapszula, ami az óceán erejét hordozza. Ez a halolaj: egy természetes, évszázadok óta ismert kincs, amit zsíros tengeri halakból
Volt már olyan, hogy egy problémán órák óta rágódtál, majd kimentél sétálni, és hirtelen – puff! – ott volt a megoldás? Mintha a lábad ritmusa
A színházban van valami egészen különleges. Egy könyvet újra és újra elolvashatsz, egy filmet bármikor visszatekerhetsz – de egy színházi előadás sosem ugyanaz kétszer. Élő
Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus
Képzeld el az estét: fáradt vagy, nincs kedved főzni, és már hallod a gyomrod hangos tiltakozását. Egyetlen mozdulat, pár kattintás a telefonodon, és már úton
Sokan hajszoljuk a nagy változásokat: új év, új élet, diéta, edzésterv, újrakezdés. Lelkesedésből nincs hiány, de pár hét után mégis visszacsúszunk a régi kerékvágásba. Miért?
A sport sokáig úgy él a fejünkben, mint a fiatalok terepe. Azt gondoljuk: futni, edzőterembe járni, biciklizni vagy jógázni húszévesen kell, amikor tele vagyunk energiával
Az ember furcsa teremtmény. Egyik pillanatban vadul görgeti a telefonját, a legújabb étterem menüjét nézegeti, a legfrissebb sorozatot keresi a streamingen – mindig a „következő
Van instant leves, instant süti, instant kávé – és sokszor úgy tűnik, maga az életünk is instant üzemmódba kapcsolt. Egy gombnyomás, egy kattintás, egy „küldés”
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Volt egyszer egy fiú, akit Elian-nak hívtak, és aki a Sivatag Peremén élt, ahol a homok találkozott az éggel. Elian nem volt különleges – legalábbis
Egy nyári este Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan zizegtek, mintha suttogtak volna egymásnak. A fa mély, meleg hangon szólt: – Ma elrepítelek
Vannak szavak, amelyek többet kérdeznek, mint amennyit kimondanak. A „Meddig?” ilyen szó. Rövid, halk, mégis súlyos. Ott visszhangzik minden döntés, minden küzdelem, minden várakozás mögött.
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Egy forró nyári délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan susogtak, mintha mesélni kezdenének. A fa mély, lágy hangon szólt: – Készen állsz
Amikor döntés előtt állunk, gyakran egyetlen kérdés marad bennünk: „Merre?”Merre menjek? Merre forduljak? Merre visz az utam? Ez a rövid szó sokkal többet hordoz, mint
Volt egyszer egy lány, akit Mira-nak hívtak. A tenger mellett nőtt fel, és már kislányként is hallotta, ahogy a hullámok suttognak. Nem szavakkal beszéltek hozzá,
A Mesefa alatti fű még hűvös volt a reggeli harmattól, amikor Balázs odabújt a fa törzséhez. A madarak csiripelése puhán ringott a lombok között, a
Az élet egyik legnagyobb kérdése sokszor nem az, hogy miért, hogyan vagy mit. Hanem egyszerűen ez: „Hol?” – Hol a helyem a világban? – Hol