Balázs és a Mesefa varázslatos történetei: Széljáró, a homokfutó kalandja
Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s
Egy nap, mikor a nap sugarai aranyló fényben úsztatták meg a rétet, Balázs a Mesefa tövében pihent. A fa ágain csilingelve zizegtek a levelek, s
Képzeld el, hogy kapsz egy gyönyörű ajándékot – egy zöldellő, virágzó kertet, kristálytiszta patakkal, madárdallal, napfényes rétekkel. Azt mondják: ez a tied. Használd, élvezd, vigyázz
Ott állt, az idő peremén, egy sárgára fakult ház, mintha csak a nap mosolya maradt volna fenn egy régi vásznon. Az ablakkeretek kissé repedezettek voltak,
Egy tavaszi délután Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt, és ahogy megérintette a repedezett kérget, a fa lágyan felzizzent, majd egy új mese bontakozott ki előtte:
Van egy ünnep, ami egyszerre komoly és játékos. Mélyen spirituális, mégis tele van nevetéssel, locsolkodással, sonkával, festett tojásokkal. Ez a húsvét – talán az egyik
A reggel éppen olyan volt, mint minden más reggel a tyúkudvarban: a nap felkelt, a kakas már túl korán rikácsolt, a tyúkok pedig szorgosan kapirgáltak,
Egy nap, amikor a tavasz első virágai már mosolyogtak a napsütésben, Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A levelek között madarak csiviteltek, és a varázskönyv halkan
Amikor kisüt a nap, mintha minden egy kicsit könnyebb lenne. Az emberek mosolygósabbak, a séták hosszabbak, és még a kávé is jobban esik a teraszon.
Volt egyszer egy apró, bolyhos kutyus, akit mindenki csak Csizmácskának hívott. Nem azért, mert bakancsot viselt — hanem mert egy igazi öreg csizmában lakott, mégpedig
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency