Valami furcsa dolog történik, amikor belépünk a zuhany alá. A gondolataink szétoldódnak, a világ zajai elcsitulnak, és hirtelen beugrik valami. Egy válasz, amit már napok
Az eső hat napja zuhogott. Nem viharos tombolással, hanem állandó, végtelennek tűnő szitálással, mintha maga az égbolt sem tudná már abbahagyni a sírást. A város
Egy hűs nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és a szél finoman simogatta az arcát. A levelek halkan zizegtek, mintha már tudták volna, hogy
Van egy nap az évben, amikor minden virág, ölelés és szívből jövő szó egyetlen irányba mutat: az édesanyák felé. És bár tudjuk, hogy ezt az
Van, aki már egy háromnapos kiruccanáshoz is precízen bepakolja a kis bőröndjét – külön neszesszer, külön cipőzsák, minden a helyén. Más inkább csak bedob néhány
A város szélén, egy üveggel fedett kis stúdióban élt egy különös balerina. Nem volt híres, nem volt színpadon sem – de mégis, aki látta őt
Manapság, amikor az információ folyamatosan áramlik a zsebünkben lapuló eszközökön keresztül, hajlamosak vagyunk természetesnek venni azt, hogy mindig és mindenhol tudhatunk a világ dolgairól. Pedig
Egy friss, tavaszi reggelen Balázs a Mesefa tövében ült, ölében a varázskönyvvel. A nap sugarai melegen melengették a földet, és a madarak is úgy énekeltek,
Van, aki már reggel 6:45-kor pipálja az első pontot a to-do listáján, más meg fél 11-kor jön rá, hogy „úgyis alakul valahogy a nap”. Na
