Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.01.24.
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
A naplemente pillanata volt, amikor az ég és az óceán eggyé vált, a horizontot szinte láthatatlanná téve. Az ég aranyló, rózsaszín és narancssárga árnyalatokban tündökölt,
Egy szeles, őszi délután Balázs a Mesefa tövében ült, és figyelte, ahogy a levelek lassan lehullanak. A fa most sárgás fényben ragyogott, mintha a villamos
Az erdő mélyén, ahol a hó vastagon takarta a földet és a fák ágait, egy kis faházikó bújt meg a csendes tájban. A tél hideg
Egy nyugodt este, amikor a nap éppen a horizont alá süllyedt, Balázs a Mesefa tövében ült, és figyelte, ahogy az első csillagok megjelennek az égen.
Drága Én, Ma van a születésnapod. Negyvenöt éves lettél. Nem könnyű kimondani, igaz? Olyan furcsa belegondolni, hogy már ennyi év telt el. Sokszor még mindig
Az éjszaka mély csendbe burkolta az elvarázsolt erdőt. A fák sudár törzsei, amelyeket évszázados moha ölelt körbe, titkokat suttogtak a szél halk érintésére. Az ágak
Egy napsütéses délután, amikor a fák leveleit gyengéden simogatta a szél, Balázs a Mesefa alatt ült. A fa puha, zöld fényben ragyogott, mintha egy különleges
Az eső szüntelenül hullott az égből, mint egy végtelen dallam, amely egyszerre volt vigasztaló és fájdalmas. Egy fiatal nő állt az utcán, esőkabátba burkolózva, mozdulatlanul.
Egy derűs nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt üldögélt, miközben a madarak csiripelése töltötte be a levegőt. A fa ezúttal puha, aranyszínű fényt árasztott, mintha