Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.10.07.
Amikor a nap már elbújik a hegyek mögött, és az ég színe lassan kékről mélylilára vált, akkor kezdődik el az, amit az emberek sosem látnak:
Amikor a nap már elbújik a hegyek mögött, és az ég színe lassan kékről mélylilára vált, akkor kezdődik el az, amit az emberek sosem látnak:
Az égbolt halvány rózsaszínbe öltözött azon a reggelen, amikor Balázs a Mesefa alá érkezett. A fa ágai mintha még álmodtak volna: lassan, lustán ringtak a
Van egy kérdés, amely egyszerűnek tűnik, mégis újra és újra megakaszt bennünket. Egyetlen rövid szó: „Mit?” Ez a kérdés a konkrétumokról szól. Míg a „miért”
Egy kis falusi műhelyben, ahol mindig érezni lehetett a festékek illatát, egy festő élt, aki minden reggel új képeket alkotott. Virágokat, tájakat, madarakat és pillangókat
Egy különösen nyugodt reggelen Balázs a Mesefa alatt ült. A fa hatalmas koronája puhán árnyékolta be a kis rétet, és a levelek úgy zizegtek, mint
Amikor valami fontosat akarunk elérni, a kérdés szinte mindig ez: „Hogyan?” Nem elég tudni, mit szeretnénk. Nem elég érezni, miért vágyunk rá. A kulcs ott
Az erdőben, ahol az őszi színek minden fát aranyba és tűzvörösbe öltöztettek, élt egy apró rókakölyök, akit Vöröskének hívtak. Szemei kíváncsian csillogtak, bundája puha volt,
Egy nyári reggelen Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fa hatalmas koronája mintha maga is a Nap fényét gyűjtötte volna össze: aranyló levelei halk csengőszóval
Van egy szó, amely minden ember életében újra és újra felbukkan. Egy kérdés, amit a gyerekek végtelen türelemmel, a felnőttek gyakran bosszankodva, a tudósok megszállottan,