Életmód
Miért beszélünk a növényeinkhez – És tényleg használ?
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Reggel van. A nap első fénye besüt az ablakon, a kávé gőzölög, és ott állsz a konyhában: „Mit egyek ma reggel?” Nem tűnik életre szóló
Az állatokkal való kapcsolatunk nem csupán a szeretetről és a játékosságról szól – valójában gyógyítanak, tanítanak és megváltoztatják az életünket. Legyen szó hűséges kutyákról, doromboló
Van, aki már reggel 6:45-kor pipálja az első pontot a to-do listáján, más meg fél 11-kor jön rá, hogy „úgyis alakul valahogy a nap”. Na
Van, aki reggel kipattan az ágyból, és már fél hétkor mosolyogva kortyolja a kávéját. Más csak dél körül kezd magához térni, este viszont szárnyakat kap.
Van valami varázslatos abban, amikor kilépünk a zajos világból, és csak figyelni kezdjük, mit mond a természet. Nincs harsány hirdetés, nincs csilingelő telefon, csak a
Van, amikor nagy dolgokra várunk, hogy végre mosolyogjunk. Egy utazásra, egy nagy sikerre, valami különlegesre. Pedig a boldogság ott van a mindennapokban is. Az apró
Van az az érzés, amikor egyszerűen túl sok van a fejedben. Tervek, határidők, el nem intézett dolgok, félig elfelejtett emlékek, vélt vagy valós kudarcok, „ezt
Van, aki rohan, hogy elérje a metrót. Van, aki rohan, hogy teljesítsen. Van, aki rohan, hogy ne maradjon le. De egyre többen döntenek úgy: megállnak.
Amikor kisüt a nap, mintha minden egy kicsit könnyebb lenne. Az emberek mosolygósabbak, a séták hosszabbak, és még a kávé is jobban esik a teraszon.
Van az az ember, akivel egykor minden nap beszéltetek. Lehet, hogy szerelmi kapcsolat volt, lehet, hogy barátság. A lényeg ugyanaz: valaha közeli volt, most meg
A fekete kalapos nő Senki sem tudta, honnan jött. A galéria csendes megnyitóján tűnt fel először — egyenes tartással, fekete kalapban, hófehér zakóban, mintha egy
Aznap délután a felhők lassan úsztak az égen, és Balázs a Mesefa tövében fekve figyelte, ahogy egyik a másik után sodródik el. A játszótéren gyerekek
Voltál már úgy, hogy teljesen rákattantál valamire – egy sorozatra, egy hobbira, egy új appra, egy emberre – és pár hét, néha nap után már
Ahol az idő kettéválik – Egy történet a fiúról, aki nem választott, csak ment tovább Volt egyszer egy fiú, aki mindig akkor indult el, amikor
Aznap délután a levegőben már ott volt az ősz illata. A szél langyosan simogatta Balázs arcát, miközben a Mesefa tövében ült, és a felhőket bámulta.
Te is szoktál „csak megnézni valamit” a telefonodon, aztán húsz perccel később azon kapod magad, hogy görgetsz egy nyolcadik éve nem aktív YouTube-csatornát, ahol egy
A nő, akiről nem kérdeztek elégszer – Egy történet egy mosolyról, amit nem felejt az idő sem A fotó régi volt. Vékony keretben, ezüstösen csillogó
Egy szeles, napsütéses délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt. A játszótéren nevetés, szavak, hangok cikáztak körülötte – valaki folyamatosan beszélt, mesélt, kérdezett, mondott… és nem
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency