Életmód
Miért beszélünk a növényeinkhez – És tényleg használ?
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Akár zöld ujjúnak tartod magad, akár épp csak egy kaktuszt próbálsz életben tartani, van egy furcsa, de annál elterjedtebb szokás, amit sok növénytulajdonos vall be
Reggel van. A nap első fénye besüt az ablakon, a kávé gőzölög, és ott állsz a konyhában: „Mit egyek ma reggel?” Nem tűnik életre szóló
Az állatokkal való kapcsolatunk nem csupán a szeretetről és a játékosságról szól – valójában gyógyítanak, tanítanak és megváltoztatják az életünket. Legyen szó hűséges kutyákról, doromboló
Van, aki már reggel 6:45-kor pipálja az első pontot a to-do listáján, más meg fél 11-kor jön rá, hogy „úgyis alakul valahogy a nap”. Na
Van, aki reggel kipattan az ágyból, és már fél hétkor mosolyogva kortyolja a kávéját. Más csak dél körül kezd magához térni, este viszont szárnyakat kap.
Van valami varázslatos abban, amikor kilépünk a zajos világból, és csak figyelni kezdjük, mit mond a természet. Nincs harsány hirdetés, nincs csilingelő telefon, csak a
Van, amikor nagy dolgokra várunk, hogy végre mosolyogjunk. Egy utazásra, egy nagy sikerre, valami különlegesre. Pedig a boldogság ott van a mindennapokban is. Az apró
Van az az érzés, amikor egyszerűen túl sok van a fejedben. Tervek, határidők, el nem intézett dolgok, félig elfelejtett emlékek, vélt vagy valós kudarcok, „ezt
Van, aki rohan, hogy elérje a metrót. Van, aki rohan, hogy teljesítsen. Van, aki rohan, hogy ne maradjon le. De egyre többen döntenek úgy: megállnak.
Amikor kisüt a nap, mintha minden egy kicsit könnyebb lenne. Az emberek mosolygósabbak, a séták hosszabbak, és még a kávé is jobban esik a teraszon.
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
Van valami varázslatos abban, amikor hosszú, forró napok után megérkezik az első eső. A levegő megváltozik, a szél másként fúj, és az orrunkba kúszik egy
„Az árnyékaink is emlékeznek” A nyári vásár forgatagában a levegő illata egyszerre volt cukorvattás, frissen sült lángosos és vihar előtti. A zenészek a főtéren játszottak,
Aznap délután Balázs a Mesefa alatt ült, és kavicsokat rendezett sorba, mintha apró házikókat építene belőlük. A nap melegen sütött, de a szél épp csak