Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.04.29.
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
Egy szeles, tavaszi délután Balázs ismét ott ült kedvenc helyén, a Mesefa alatt. Ahogy megsimogatta a fa kérgét, a levelek susogni kezdtek, és halkan felnyílt
A munka a mindennapjaink része. Felkelünk, készülődünk, elindulunk – mert dolgozni kell, mert dolgozni akarunk. De van, akinek a munkanapja soha nem ér véget. Akinek
Nem a legdrágább ajándékokra emlékszünk. Nem arra, hogy milyen ruhában voltunk egy tökéletes nap, vagy milyen telefonnal készítettük a képeket. Arra emlékszünk, hogy kivel nevettünk,
Volt egyszer egy kicsi, de annál nagyobb egyéniségű Chihuahua, akit Pöttynek hívtak. Nem azért, mert pöttyös lett volna, hanem mert a világ színeit mindig úgy
A nap még csak ébredezett, de a világ már fénybe öltözött. A tó vize sima volt, mint az üveg, és körülötte rózsaszín tulipánok hajlongtak, mintha
Balázs egy szép, napsütéses délután újra a Mesefa alatt pihent. A nap sugarai átszűrődtek a leveleken, és a szellő puha, meleg érintéssel simogatta az arcát.
Van, amikor nagy dolgokra várunk, hogy végre mosolyogjunk. Egy utazásra, egy nagy sikerre, valami különlegesre. Pedig a boldogság ott van a mindennapokban is. Az apró
Millió ével ezelőtt, amikor még a föld nem ismerte az emberek hangját, csak a szelet, a vizet és a dinoszauruszok lépteit, élt egy hatalmas T-Rex,