Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.10.12
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Az erdő mélyén, ahol a köd minden reggel ezüstszálakat fűzött a fák ágai közé, élt egy öregember, akit mindenki csak Bölcs Benedeknek hívott. Nem azért,
Egy forró nyári délutánon Balázs a Mesefa alatt üldögélt. A levelek halkan susogtak, mintha mesélni kezdenének. A fa mély, lágy hangon szólt: – Készen állsz
Amikor döntés előtt állunk, gyakran egyetlen kérdés marad bennünk: „Merre?”Merre menjek? Merre forduljak? Merre visz az utam? Ez a rövid szó sokkal többet hordoz, mint
Volt egyszer egy lány, akit Mira-nak hívtak. A tenger mellett nőtt fel, és már kislányként is hallotta, ahogy a hullámok suttognak. Nem szavakkal beszéltek hozzá,
A Mesefa alatti fű még hűvös volt a reggeli harmattól, amikor Balázs odabújt a fa törzséhez. A madarak csiripelése puhán ringott a lombok között, a
Az élet egyik legnagyobb kérdése sokszor nem az, hogy miért, hogyan vagy mit. Hanem egyszerűen ez: „Hol?” – Hol a helyem a világban? – Hol
Az erdő szélén, egy nagy tölgyfa odvában élt egy apró mosómedve, Panni. Panni imádta a hideg estéket, mert ilyenkor beburkolózhatott a kedvenc, kék-csíkos takarójába, amit
Az ősz sárgás fényben fürdette a Mesefát, amikor Balázs újra letelepedett a fa tövében. A levelek már nem zölden, hanem aranylóan zizegtek a szélben, mintha
Egy régi tengerparti házban, ahol a hullámok halkan meséltek a partnak, élt egy asszony, Marilla, aki minden reggel különleges kávét főzött. Nem volt abban semmi