Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.05.01
Az eső nem csapkodott. Nem tombolt. Csak hullott – fáradtan, csendesen, ahogy az ember néha könnyezik anélkül, hogy tudná. A férfi ott állt, egy régi,
Az eső nem csapkodott. Nem tombolt. Csak hullott – fáradtan, csendesen, ahogy az ember néha könnyezik anélkül, hogy tudná. A férfi ott állt, egy régi,
Egy meleg nyári reggelen Balázs a Mesefa alatt hűsölt, miközben a madarak csivitelése betöltötte az erdőt. A fa törzse alatt puha volt a fű, és
Reggel van. Minden csendes, még a madarak is csak nyúznak egy kicsit. A konyhában viszont megindul az élet: valaki kávét főz, más teafüvet áztat. De
Ahogy a nap első sugarai bekúsztak a rét fölé, a világ még csak álmosan pislogott. De volt valaki – pontosabban heten –, akik már teljes
Egy nyári este Balázs különösen csendes volt a Mesefa alatt. Az ég már bíborvörösre festette magát, és a levelek között egy halk suttogás kísérte a
Mikor táncoltál utoljára? Nem, nem a színpadon. Nem a közönség előtt. Csak úgy. Magadnak. Mert jól esett, mert elragadott a zene, mert élni akartál.A tánc
Van valami varázslatos abban, amikor kilépünk a zajos világból, és csak figyelni kezdjük, mit mond a természet. Nincs harsány hirdetés, nincs csilingelő telefon, csak a
Vasárnap volt. Az a fajta vasárnap, amikor a világ nem siet. Amikor a fény nem tolakodik, hanem lágyan simogat, a levegő pedig friss, mégis meleg,
Egy szeles, tavaszi délután Balázs ismét ott ült kedvenc helyén, a Mesefa alatt. Ahogy megsimogatta a fa kérgét, a levelek susogni kezdtek, és halkan felnyílt