Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.09.03.
Egy régi kisváros peremén, ahol a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki estefelé, állt egy rozoga hinta. A kötelek már kicsit megkoptak, de a deszkája
Egy régi kisváros peremén, ahol a házak ablakaiból meleg fény szűrődött ki estefelé, állt egy rozoga hinta. A kötelek már kicsit megkoptak, de a deszkája
Egy nyári délelőtt Balázs a Mesefa alatt üldögélt, és egy bambusznádszálat forgatott a kezében, amit a folyópartról hozott. – Vajon tényleg mindig bambuszt esznek a
A levendula… Már a neve is lassabbra veszi a szívverést. Lila tengerként hullámzó mezők, illatpárnák a nagymama szekrényében, levendulás limonádé egy nyári délutánon. Nem csoda,
Egy napsütötte, buja erdő mélyén, ahol a levelek között madarak trilláztak és a színes virágok illata szállt a levegőben, élt egy kis orangután, Kiko, és
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és a kabátja zsebében melegítette a kezét. – Vajon melyik állatnak van a legkülönlegesebb zsebe a világon? –
A mesterséges intelligencia szó hallatán sokaknak a robotok, algoritmusok, önvezető autók vagy éppen a ChatGPT jut eszébe. De az AI már jóval azelőtt a képzeletünk
Egy kisváros csendes szélén, ahol a házak között még játszott a szél és a kerítések mögül virágillat szállt fel, élt egy kislány, Lilla. Lilla legkedvesebb
Egy délután Balázs a Mesefa alatt ült, és pitypangokat fújkált a réten. A virágok szirmai a szélben szálltak, ő pedig elgondolkodott. – Vajon milyen lehet,
Volt egyszer egy korszak, nem is olyan régen, amikor a zenehallgatás még nem pár kattintás volt a telefonon. Amikor a kedvenc dalod nem egy algoritmus