Egy kép, egy történet
Egy kép, egy történet – 2025.06.03.
Hangya úrfi, más néven Antal, mindig is különc volt a bolyban. Míg a többiek szorgosan cipelték a morzsákat és építették a járatokat, ő titokban a
Hangya úrfi, más néven Antal, mindig is különc volt a bolyban. Míg a többiek szorgosan cipelték a morzsákat és építették a járatokat, ő titokban a
Egy borongós délután Balázs egy szelet csokitortát majszolt a Mesefa alatt. Az eső kopogott a leveleken, a kakaós morzsák a tányér szélén üldögéltek, és Balázs
Mert a játék nem kor kérdése. Hanem egy döntés, hogy nem csak túlélni, hanem élni akarunk. Gyerekként minden egyszerű volt. Egy bottal varázsolni lehetett, egy
Volt egyszer egy tó, amelyet csak azok ismertek, akik elég türelmesek voltak, hogy eltévedjenek. Nem szerepelt térképeken, nem vezetett hozzá aszfaltút – csak egy keskeny
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában heverészett. A távolból mély motorzúgás hallatszott, ahogy egy nehéz jármű lassan gurult el az utca végén. Balázs
Van, amit csak egyszer hallunk – mégis örökre ott marad bennünk. Vannak mondatok, amik nem harsányak, nem bonyolultak, nem különösebben szép mondatszerkezetűek – mégis belénk
Mira egyedül dolgozott a kis műtermében, egy hegyvidéki falucska peremén, ahol a köd reggelente belesuttogott az ablakokba, és a csönd megvédte a gondolatokat a világ
Egy szeles délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt, a fák hajladoztak, mintha hullámok lennének, és a levelek zizegése olyan volt, mint a tenger morajlása. A
Mert a boldogság nem mindig hangos. Néha csak csendben elsétál melletted, és rád mosolyog. Van, hogy hajt a nap, zakatol a gondolat, és csak mész
© Minden jog fenntartva! design-ninja.agency