Egy lustálkodós vasárnap délután Balázs a Mesefa alatt hevert. A fák lombjai között néha átsiklott egy-egy madár, de a levegő szinte megállt. Balázs ásított egyet,
Egy nyári estén Balázs a Mesefa alatt feküdt. Az ágak között csillagok pislogtak, a távolból halk ciripelés hallatszott. Balázs hunyorogva figyelt: „Ki zenél ilyenkor?” A
Egy langyos, illatos tavaszi napon Balázs a Mesefa árnyékában üldögélt. A fák között apró repülők zúgtak a magasban. Balázs felnézett: “Vajon milyen lehet repülni? És
Egy szép tavaszi délután Balázs a Mesefa tövében üldögélt. Zsebében egy nagyítót forgatott. Épp azon gondolkodott, milyen jó lenne igazi felfedezőnek lenni. A fa levelei
Egy derűs reggelen Balázs a Mesefa tövében hallgatta a távoli vonatfüttyöt. A hang halkan visszhangzott a kertben. Balázs becsukta a szemét, és elképzelte, hová mehet
Egy napsütéses délután Balázs a Mesefa tövében heverészett, és egy furcsa kérdés jutott eszébe: „Barátkozhat egy bika egy kecskével?” A fa levelei megzizdültek, a varázskönyv
Egy különleges reggelen Balázs a Mesefa alatt ült, kezében egy papírbajuszt szorongatva. Épp a másnapi óvodai ünnepségen gondolkodott, amikor a varázskönyv lapjai újra kinyíltak. Egy
Egy esős vasárnap délután Balázs a szobájában játszott. A régi játékvonatot vette elő, ami fából készült, de a kerekei alatt kis kerek elektromotor bújt meg.
Egy borongós délután Balázs egy szelet csokitortát majszolt a Mesefa alatt. Az eső kopogott a leveleken, a kakaós morzsák a tányér szélén üldögéltek, és Balázs
Egy forró nyári napon Balázs a Mesefa árnyékában heverészett. A távolból mély motorzúgás hallatszott, ahogy egy nehéz jármű lassan gurult el az utca végén. Balázs
A por és füst között, a föld mélyén, minden mozdulat lassúnak és nehéznek tűnt. Bálint már órák óta kereste a társait a beomlott járatok között.
Aznap a kert fölött lágy, langyos szél járt. Balázs a Mesefa tövében ült, és fadarabokból próbált kis hidat építeni egy pocsolya fölé. Néha csobbanva esett
Képzeld el, hogy egy nyári estén egy kis teraszon ülsz. Előtted egy gőzölgő, frissen főzött kávé, a háttérben halk jazz szól. Kortyolsz, és minden íz
„Aspirion” – a Fényváros legendája A 24. század közepére az emberiség már régen túlnőtt a Föld határain, mégis volt egy város, amely minden másnál erősebben
Aznap a kert még csupa deres volt, a levegőben hideg, csípős illat szállt. Balázs a Mesefa tövében kuporgott, a kezében egy forró teásbögrével. A fa
Aznap délután az ég komor felhőkkel borult be. Balázs a Mesefa tövében ült, és hallgatta az eső első cseppjeinek halk kopogását. A levegőben friss, földes
„Az ajándék, amit nem lehet becsomagolni” Anna azon a télen különösen magányosnak érezte magát. A férje évekkel ezelőtt elment, a gyerekei pedig már régen kirepültek.
Mindannyiunk testében van egyfajta „belső üzenetküldő rendszer”. Nem e-mailben, nem üzenetben érkezik, hanem apró jelek formájában: fáradtság, száraz bőr, izomgörcs vagy épp hajhullás. Sokszor ezek
Aznap este Balázs szokatlanul sokáig fennmaradt. A kert fölött már sötétedett, a levegőben érezni lehetett az esti harmat illatát. A Mesefa csendben állt, mintha aludna,
